Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik
Típus vasútijármű-gyártó
Alapítva 1871
Székhely Winterthur
Alapító Charles Brown
Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik (Svájc)
Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik
Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 47° 29′ 46″, k. h. 8° 42′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 46″, k. h. 8° 42′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik témájú médiaállományokat.
SLM-mozdony Indiában
SLM 0-4-2T 2838 1922-ből
Höchste Zahnradbahn der USA, Pikes Peak 4'302 t.sz.m.
Triebwagen der RhW von 1958 wird gewartet.

A Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik (Svájci Mozdony- és Gépgyár) (SLM) svájci nehézipari vállalat volt winterthuri székhellyel. A mozdonytechnológia megszüntetése után (2000) a vállalatot átnevezték WINPRO-ra, és 2005-ben átvette a Stadler Rail.

Története[szerkesztés]

A gyárat 1871-ben Charles Brown alapította Winterhornban. Első üzleti sikereit fogaskerekű mozdonyaival érte el, majd villamosokkal. 1890-ben az SLM volt a legnagyobb svájci mozdonygyártó. A különböző gyártókkal, mint a Brown, Boveri & Cie., der Maschinenfabrik Oerlikon und der Société Anonyme des Ateliers de Sécheron együttműködve már korán megépült és Svájcban elterjedt a villamos mozdony, melyhez az SLM szállította az alvázat és a felépítményt.

Svájcban készültek a Schweizerische Bundesbahnen (SBB) sikermozdonyai, mint a Ae 3/6 I, Ae 4/7, Re 4/4 I, Ae 4/4, Ae 6/6, Re 4/4 II, BLS Re 4/4, Re 6/6, Re 450, Re 460 és Re 465 néven. Az utolsónak említett konstrukciónak köszönhetően Norvégiában, Finnországban és Hongkongban is nyertek pályázatokon.

A mozdonyok mellett motor-, traktor- és szivattyúgyártó részleg is volt. A Sulzerrel történt 1961-es egyesülése után ezeken a részlegeken a termelést megszüntették.

Az első mozdony, amely elhagyta a Svájci Mozdony és Gépgyár üzemét, a Vitznau-Rigi-Bahnnak 1873-ban épült Nr. 7 volt. A Nr. 7 sajátossága az volt, hogy függőleges kazánnal épült. Így a fűtéscsöveket ferde helyzetben (hegymenet) is teljesen körülvette a víz a kazánrobbanás kockázatának minimalizálása érdekében. A No. 7-et 1937-ben selejtezték. Ez ma Luzernben látható kiállítva a Közlekedési Múzeumban, és jubileumok alkalmából újra üzemel.[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik
A Wikimédia Commons tartalmaz Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik témájú médiaállományokat.