Schubert Gyula (festőművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schubert Gyula

Schubert Gyula (Július; Pozsony, 1888. április 4. – Pozsony, 1947. december 31.) festőművész.

Élete[szerkesztés]

Többgyermekes pozsonyi tanítócsaládból származott. Öccse Robert Schubert Weimarban alkotott, de 1915-ben elesett az első világháborúban.

1906–1911 között természetrajzot és földrajzot tanult a Budapesti Tudományegyetemen. 1911–1913 között nevelő és házitanító a grófi Hoyos családnál a Nagyalföldön, Fáspusztán. 1914-től az első világháború végéig frontkatona. 1919-1920-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Réti István volt.[1]

1920-tól haláláig Pozsonyban élt. 1926-ban egy évet töltött Párizsban.

1940-től utolsó elnöke volt a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesületnek.[2] Szakmai egyesületek tagja volt, rendszeresen részt vett azok kiállításain Komáromban és Pozsonyban. Előszeretettel festette Pozsonyt, ezen kívül főként portrékat. Csendéletet ritkán festett. Képeit a stilizáltság és a kultivált festőiség jellemzi.

Művei[szerkesztés]

  • 1937 Csallóközi táj
  • 1941 Menyhei utcarészlet
  • Édesanyám

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. biralat.hu
  2. 1945-ben betiltották

Források[szerkesztés]