Saulė

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Saulė
Apeiginė saulė.png
Vallás pogány
Szerepe napistennő
Nem
Szimbólum nap
Régió Baltikum
A Wikimédia Commons tartalmaz Saulė témájú médiaállományokat.

Saulė (litvánul: Saulė, lettül: Saule) napistennő, a közös balti napistenség a litván és lett mitológiákban. A Saulė/Saule szó jelöli a litván, illetve lett nyelvben a Napot is, mindkettő a protobalt *Sauliā > *Saulē alakra megy vissza.[1]

Magyarázata[szerkesztés]

Saulė az egyik legnagyobb hatalmú istenség, az élet, a termékenység, a meleg és az egészség istennője, pártfogója az elesetteknek, különösen az árváknak. A 'világ' jelentésű litván és lett szó (pasaulis, illetve pasaule) azt jelenti: '(hely) a Nap alatt'.

Saulė neve már a litván mitológia egyik legkorábbi írott forrásában megjelenik. Jóannész Malalasz krónikájának szláv fordítása (1261) szerint a Napot egy Teliavelis nevű kovács készítette, és feldobta az égre.[2] Prágai Jeromos misszionárius (1379–1416) három éven át próbálta keresztény hitre téríteni Litvániát, s utóbb leírt egy regét Saulė elrablásáról. Egy nagy hatalmú király egy toronyba zárta, ahonnan a zodiákus szabadította ki egy óriási pöröllyel. Jeromos eskü alatt állította, hogy látta ezt a pörölyt, amelyet a helybeliek szent tárgyként tiszteltek.[3]

Családja[szerkesztés]

Janis Rozentāls festménye (c. 1912) Saulė lányait ábrázolja

Saulė és Mėnuo/Mēness (a Hold) feleség és férj voltak. Mėnuo azonban beleszeretett Aušrinėba (a hajnalcsillagba avagy Vénuszba), és hűtlenségéért Perkūnas (a mennydörgés istene) megbüntette. Különféle beszámolók szólnak erről a büntetésről. Az egyik változat szerint Mėnuót kettévágják, de mivel nem okul a hibájából, a büntetést minden hónapban megismétlik. A másik változatban Mėnuo és Saulė elválnak, de mindketten látni szeretnék lányukat, Žemynát (a Földet). Ezért világít nappal a Nap, és kel fel éjjel a Hold. A harmadik verzió szerint Mėnuo arcát vagy Dievas (a legfőbb istenség), vagy Saulė elcsúfítja.[4]

Más mítoszokban Aušrinė, Saulė lánya és szolgálója tüzet gyújt anyjának, hogy megkezdhesse napi pályáját az égen. Este Vakarinė (az esthajnalcsillag) megveti Saulė ágyát. A litván mitológiában Saulė a következő bolygók szülőanyja: Indraja (Jupiter), Sėlija (Szaturnusz), Žiezdrė (Mars), Vaivora (Merkúr).[5]

Ünnepei[szerkesztés]

Saulė ünnepe a nyári napforduló. A litván Rasos ('harmatünnep', később, a kereszténységben a Szent János-nap), illetve a lett Jāņi (János-nap) idején koszorúkat fonnak, varázserejű páfrányvirágot keresnek, tűz körül táncolnak, átugrálnak rajta, és köszöntik a hajnali 4-kor kelő napot.[6] Ez a legvidámabb hagyományos ünnep. A téli napfordulókor Saulė visszatértét köszöntik. A kereszténység a litván kūčiost és a lett ziemassvētkit a karácsonyi ünnepkörbe dolgozta bele. Egyéb ünnepekre a nap-éj egyenlőségek idején kerül sor.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. starling.rinet.ru
  2. Beresnevičius 2014
  3. Beresnevičius 2004 19. o.
  4. Trikūnas 75–77. o.
  5. Trikūnas 75–77. o.
  6. Trikūnas 120–124. o.
  7. Trikūnas 75–77. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Saulė című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • starling.rinet.ru: Baltic etymology. (Hozzáférés: 2019. április 13.)
  • Beresnevičius 2014: Beresnevičius, Gintaras: Lithuanian Religion and Mythology. Anthology of Lithuanian Ethnoculture. Lithuanian Folk Culture Centre. [2014. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  • Beresnevičius 2004: Beresnevičius, Gintaras. Lietuvių religija ir mitologija: sisteminė studija (litván nyelven). Vilnius: Tyto alba, 19. o. (2004). ISBN 9986-16-389-7 
  • Trikūnas: szerk.: Jonas Trikūnas: Of Gods & Holidays: The Baltic Heritage. Tvermė (1999). ISBN 9986-476-27-5