Sator-négyzet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sator-négyzet ábrázolása a franciaországi Oppède-ben

A sator-négyzet egy latin nyelvű palindrom, amelynek 25 betűjét 5 sorban és 5 oszlopban, négyzet alakban írják fel:

S A T O R
A R E P O
T E N E T
O P E R A
R O T A S

A szöveget akár vízszintesen, akár függőlegesen, akár a bal felső, akár a jobb alsó sarokból kezdve olvassuk, mindig ugyanazt kapjuk: SATOR AREPO TENET OPERA ROTAS. Néha előfordul fordított szórendben is: ROTAS OPERA TENET AREPO SATOR.[1][2]

Jelentése[szerkesztés]

A feliratot alkotó 5 szó közül 4 szabályos latin nyelvű szó, az AREPO viszont nem. A SATOR jelentése (mag)vető, a TENET jelentése birtokol vagy tart, az OPERA munkát, működést, a ROTAS pedig kerekeket jelent. Ha az AREPO-t személynévnek tekintjük, akkor a mondat valami olyasmit jelent, hogy Arepo magvető működésben tartja a kerekeket.[1]

A 25 betűből egyéb latin anagrammákat is készítettek az idők során:[1]

  • O PATER, ORES, PRO AETATE NOSTRA (Ó, Atya, imádkozz korunkért!);
  • ORA, OPERARE, OSTENTA TE, PASTOR (Imádkozz, dolgozz és mutasd magad, pásztor!);
  • RETRO SATANA, TOTO OPERE ASPER (Hátrálj, Sátán, te kegyetlen minden munkádban!)
  • SATAN, TER ORO TE, OPERA PRAESTO (Sátán, háromszor kérlek, dolgozz hamar!)

Megjelenése[szerkesztés]

A titokzatos jelkép Európa-szerte számos helyen megjelenik,[1] de előfordul Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában is:[2]

Az olaszországi Sermonetában található Valvisciolo-apátságban a betűk nem négyzet alakban, hanem öt koncentrikus, egyenként öt részre osztott körbe írva láthatók.

A 4–5. században Egyiptomban is megjelentek olyan keresztény papírok vagy pergamenek, amelyek tartalmazták a szimbólumot, Kappadókiában pedig a 9–11. századból származó ábrázolásokat fedeztek fel.[2]

Története[szerkesztés]

A betűk más elrendezésben kiadják a PATERNOSTER (Miatyánk) szót

Egészen 1868-ig (más forrás szerint 1863-ig[2]) azt hitték, hogy a sator-négyzet középkori találmány, mert mindaddig a legkorábbi lelet, ami a négyzetet ábrázolta, a 9. századból származott, ám ekkor Angliában, Corinium romjai között feltártak egy 3. századi ábrázolást is.

Mivel a jelkép gyakran fordul elő keresztény templomokban, sokan próbálták összefüggésbe hozni a keresztény kultúrával is. Egy Felix Grosser nevű evangélikus lelkipásztor, és tőle függetlenül két másik tudós is az 1920-as években észrevette, hogy a betűkből kialakítható a PATERNOSTER (Miatyánk) szó, amelyet kereszt alakban, önmagát metszve kétszer is elhelyezhetünk, ha megtartjuk a négyzet közepén található N betűt, így pedig éppen két A és két O marad ki, amelyek az alfát és ómegát, azaz a kezdetet és a véget jelentik. Ám 1925-ben a még a kereszténység ottani megjelenése előtt elpusztult Pompei romjai között is találtak egy ilyen négyzetet, ez a felfedezés pedig megdöntötte a keresztény eredet elméletét.[1]

A 16. században az ezoterikus, okkult tanok terjedésével a sator-négyzet is egyre népszerűbb lett, innentől kezdve a benne gyógyító erőket látó feketemágusok mellett olyan tudósok is tanulmányozni kezdték, mint Paracelsus, Kircher Atanáz és Heinrich Cornelius Agrippa. Ebből a korból származik egy olyan leírás is, miszerint egy lyoni polgár kigyógyult az elmebajból, miután megette három kenyér héját, amelyekbe a sator-négyzetet karcolták bele, és ötször elmondta a Miatyánkat.[2]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Quadrato del sator (olasz nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2015. március 24.)
  2. ^ a b c d e Francesco Paolo Maulucci Vivola: Il quadrato magico o crittogramma del Pater Noster (olasz nyelven) (PDF). Archeoclub D'Italia. (Hozzáférés: 2015. március 24.)