Santa Maria del Popolo (Róma)

Santa Maria del Popolo
itáliai nemzeti emlék
A Piazza del Popolo felől
Vallás	katolikus
Egyházmegye	Római egyházmegye
Névadója	A nép Szűz Máriája
Védőszent	Szűz Mária
Építési adatok
Építése	1099 1239
Stílus	barokk
Tervezője	Baccio Pontelli
Alapadatok
Kápolnák	10
Építőanyag	terméskő
Elérhetőség
Település	Róma
Elhelyezkedése
Santa Maria del Popolo Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 41″, k. h. 12° 28′ 34″41.911358, 12.476033
A Santa Maria del Popolo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Maria del Popolo témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Santa Maria del Popolo Róma belvárosának egyik történelmi terén, a Piazza del Popolón álló templom. Hivatalos minősítése: basilica minor.

Története

Helyén a 12. század elején először Mária-kápolnát építettek a hely megszentelésére. A legenda szerint ugyanis hozzá közel állt a Domitius család sírja, ahol a keresztényüldöző, öngyilkos Nero római császárt (54–68) is eltemették. Ezért a nép átkozottnak tartotta a helyet, amelynek környékén gonosz szellemek rémítik az embereket. Amikor II. Paszkál pápa (1099–1118) idején megtalálták Nero sírját, a császár hamvait a Tiberisbe szórták.

Az átok megszüntetésére kápolnát emeltek Szűz Máriának. Ezt idővel az Ágoston-rendre bízták, és ők kolostort is építettek mellé. Ebben a kolostorban lakott Rómában az Erfurtból jött Luther Márton ágoston-rendi szerzetes is. A mai templomot 1477-ben építették a régi helyén.

Az épület

A mai, reneszánsz templom háromhajós, latin kereszt alaprajzú.

Berendezése

A főkapu fölötti háromszög Madonna-domborműve Andrea Bregno (1418–1503) műve.

A főhajó és a kereszthajó találkozása fölé nyolcszögletes, dobszerű kupola nehezedik; ez volt a legelső „nagy kupola” Rómában. A kupolát 1656–1658 között Raffaele Vanni (1596-1666) festette ki; rajta Mária dicsőségét és előképeit:

• Rútot,
• Juditot,
• Esztert és
• Deborát

örökítette meg.

A főoltár ikonszerű Mária-kegyképe, a „Madonna del Popolo” ismeretlen, 12. századi művész munkája. Mária fekete, aranyszegélyes ruhában szegezi tekintetét görög módon áldást adó gyermekére. A képet IX. Gergely pápa 1235-ben hozatta a templomba, jelenleg barokk keretben áll.

A főoltár mögötti, kagyló alakú apszist II. Gyula pápa építtette, és ezt tartják Donato Bramante (1444–1514) legeredetibb építészeti mesterművének. Bramante sugalmazta azt a két bíborosi síremléket is, amelyeket Andrea Sansovino (1460-1529) irányadó alkotásainak tartanak a művészettörténészek. Sansovino itt teremtette meg a síremlékeknek azt az etruszk sírokra emlékeztető, diadalkapuszerű típusát, amely a márványkoporsón fekvő alakot nem halottnak, hanem pihenő élő személynek mutatja.

A koporsó fölötti félhold domborműve Madonnát ábrázolja a gyermek Jézussal. Az oldalfülkéket az erények szobrai díszítik.

A síremlékek fölötti, Szűz Mária életét és Jézus gyermekségét elbeszélő színes ablakokat 1508–1510ben Guillaume de Marcillat (1450–1529), a chartres-i katedrális festője készítette.

A nyolcszögletes mennyezetfreskó Pinturicchio (Bernardino di Bello, 1454–1513) munkája. Szűz Mária égi megkoronázását ábrázolja a 4-4 evangélista, szibilla és egyházatya képeinek keretében.

A mellékhajókból ernyőmódra kápolnák nyílnak.

• A leghíresebb közülük a főoltártól balra nyíló első, Caravaggio (1560?–1609):
  • Szent Péter keresztre feszítése és
  • Szent Pál megtérése

című képeivel, amelyeket a kápolnát alapító Tiberio Cerasi prelátus rendelt 1600-ban. A fény-árnyék ellentétét hangsúlyozó, erőteljes színű ábrázolások Caravaggio művészetének jellegzetes példái.

• A baloldali mellékapszisban az eredetileg Raffaello által épített Chigi-kápolnát 1656-ban alakította át Alessandro Chigi és fivére számára Giovanni Lorenzo Bernini; a teljes berendezés az ő munkája.

A két szoborcsoport főalakjai:

• Dániel és az oroszlán,

• illetve Dávid és Habakuk.

A vörös márvány burkolatú kápolna mennyezetét a szabadkőműves jelképnek (is) felfogható csillagok között az 1600-as években ismert hét bolygó díszíti. Alattuk húzódik az állatöv 12 jele, amelyeket ugyancsak könnyen tekinthetünk pogány szimbólumoknak. A zodiákus alatt következnek a Föld négy évszakának allegóriái. A kápolna két oldalán egy-egy három méter magas piramis áll, egymás felé néző oldalukon egy-egy ellipszis alakú arany medalionnal. Közöttük a padlón egy csontváz képe rajzolódik ki. Az aprólékos márványmozaikként kirakott „kaszás halál” kezében tartott táblán ismétlődik a piramis és a csillag motívuma.

Források

• ↑ Magyar Katolikus Lexikon: Magyar Katolikus Lexikon: Santa Maria del Popolo
• ↑ Művlex: Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 242—243.. o.