Sankt Nikolai im Sausal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sankt Nikolai im Sausal
A főtér a plébániatemplommal és a paplakkal
A főtér a plébániatemplommal és a paplakkal
Sankt Nikolai im Sausal címere
Sankt Nikolai im Sausal címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Stájerország
Járás Leibnitzi járás
Irányítószám 8505, 8504, 8411, 8521
Körzethívószám 03185, 03456
Forgalmi rendszám LB
Népesség
Teljes népesség
  • 2204 fő (2016. jan. 1.)
  • 2257 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság342 m
Terület26,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sankt Nikolai im Sausal (Ausztria)
Sankt Nikolai im Sausal
Sankt Nikolai im Sausal
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 46° 49′ 16″, k. h. 15° 26′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 16″, k. h. 15° 26′ 57″
Sankt Nikolai im Sausal weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Nikolai im Sausal témájú médiaállományokat.

Sankt Nikolai im Sausal osztrák mezőváros Stájerország Leibnitzi járásában. 2017 januárjában 2243 lakosa volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Sankt Nikolai im Sausal a Leibnitzi járásban
A Flamhof-kastély
A waldschachi kastély udvara

Sankt Nikolai im Sausal a tartomány déli részén fekszik a Nyugat-Stájerország régióban, a Sulm és Laßnitz folyók közötti Sausal-dombságon. Része a délstájer borvidéknek. Az önkormányzat 11 falut fog össze (Greith kivételével valamennyit saját katasztrális községében): Flamberg (330 lakos), Greith (34), Grötsch (182), Lamperstätten (297), Mitteregg (117), Mollitsch (82), Oberjahring (188), Petzles (140), Sankt Nikolai im Sausal (302), Unterjahring (115), Waldschach (417)

A környező települések: északra Hengsberg, északkeletre Lang, keletre Tillmitsch, délre Kitzeck im Sausal, délnyugatra Sankt Andrä-Höch, nyugatra Wettmannstätten, északnyugatra Preding.

Története[szerkesztés]

A mezőváros területe a Spiegelkogel hegyén talált leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is lakott volt. Grötschben és Lamperstättenben rézkori települések nyomaira bukkantak és feltehetően a késő vaskorban is létezett itt egy másik falu. Az ókorban a kelták laktak a Sausal dombságain, ők hagyták hátra Flambergben, Jahringban és Waldschachban a mintegy 50 halomsírt. A népvándorlás korában elnéptelenedett a térség, majd a 6. század végén szlávok telepedtek meg Stájerországban.

970-977 között a teljes Sausal a salzburgi érsek tulajdonába került. Az érsek bajor telepeseket hozatott, ők kezdték el a szőlőművelést, amely a középkor során a helyi lakosok egyik legfontosabb jövedelemszerző foglakozásává vált. Ekkoriban a bortermelés a mainál is nagyobb jelentőségű volt. 1322-ben 21 szőlősgazdát számláltak meg. A bortermelés a 16. században érte el a tetőpontját, majd a 17. század végétől fokozatosan hanyatlani kezdett és 1826-ra teljesen felhagytak vele.

Sankt Nikolai Szt. Miklósnak szentelt templomát Gottfried von Wieting lovag, az érsek vazallusa alapította a birtokán valamikor 1150 előtt és kiharcolta a templom számára az állandó papot és a plébániatemplomi státuszt. Idővel a templom után a falut is St. Nikolainak kezdték nevezni.

1532-ben az eredetileg Bécs felé induló törökök Kőszeg ostroma után felperzselték Dél-Stájerországot és St. Nikolait is kifosztották. A 16. században a protestantizmus terjedése okozta felforduláson kívül a század végén a törökök ismét feldúlták a települést. 1680-ban a pestis követelt sok áldozatot.

St. Nikolai im Sausal 1961-ben kapta meg címerét a tartományi kormányzattól. A következő évben a szomszédos Flamberg, Grötsch, Mitteregg, Oberjahring és Waldschach községeket egyesítették vele. 2004-ben mezővárosi rangra emelték.

Lakosság[szerkesztés]

A Sankt Nikolai im Sausal-i önkormányzat területén 2017 januárjában 2243 fő élt. A lakosság 1981 óta (akkor 1949 fő) egyenletesen gyarapszik. 2015-ben a helybeliek 96,9%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,4% a régi (2004 előtti), 1,2% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben 92,3% római katolikusnak, 2% evangélikusnak, 4,2% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát.

Látnivalók[szerkesztés]

A József-kápolna
  • a Szt. Miklós plébániatemplom mai barokk külsejét 1705-1710 között nyerte el. Belső tere döntően a 19. század második feléből származik. A kétszintes paplak szintén barokk stílusú.
  • a flambergi Flamhof-kastély
  • a waldschachi kastély
  • a St. Nikolai-i József-kápolna
  • Waldschach kápolnája
  • Grötsch kápolnája
  • Lamperstätten kápolnája
  • Oberjahring kápolnája
  • Unterjahring Mária-kápolnája

Testvértelepülések[szerkesztés]

olasz Loro Piceno (Olaszország)

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]