Ugrás a tartalomhoz

Sankt Nikola an der Donau

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sankt Nikola an der Donau
Sankt Nikola an der Donau címere
Sankt Nikola an der Donau címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományFelső-Ausztria
JárásPergi járás
Irányítószám4381
Körzethívószám07268
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség798 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság249 m
Terület13,18 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 14′ 00″, k. h. 14° 54′ 24″48.233333°N 14.906667°EKoordináták: é. sz. 48° 14′ 00″, k. h. 14° 54′ 24″48.233333°N 14.906667°E
Térkép
Sankt Nikola an der Donau weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Nikola an der Donau témájú médiaállományokat.

Sankt Nikola an der Donau osztrák mezőváros Felső-Ausztria Pergi járásában. 2025 januárjában 758 lakosa volt.

Sankt Nikola an der Donau a Pergi járásban
Struden. Alul Werfenstein vára látható
A Szt. Miklós-plébániatemplom

Sankt Nikola an der Donau a tartomány Mühlviertel régiójában fekszik a Duna bal partján. Területének 56,8%-a erdő, 27% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 7 települést egyesít: Achleiten (94 lakos 2025-ben), Hirschenau (57), Moosbach (24), Sankt Nikola an der Donau (202), Sarmingstein (130), Sattl (57) és Struden (194).

A környező önkormányzatok: nyugatra Grein, északnyugatra Bad Kreuzen, északkeletre Waldhausen im Strudengau, keletre Nöchling, délre Neustadtl an der Donau (utóbbi kettő Alsó-Ausztriában).

St. Nikola eredeti neve Paige vagy Pahin volt. Írásban először 926-ban említik, amikor Dracholf freisingi püspök a magyarok elleni hadjárat során itt fulladt a Dunába. Beatrix von Clam, Walchun von Machland felesége 1141-ben megalapított egy "pahini ispotályt", amelyet III. Lucius pápa 1185-ben pápai védelem alá helyezett. A falu neve a 12. században változott St. Nikolára temploma védőszentje (Szt. Miklós, a hajósok védőszentje, akihez az itteni örvényekkel, zátonyokkal teli, veszélyes Duna-szakaszon gyakran imádkoztak) után. Eredetileg a Bajor Hercegséghez tartozott, 1156-ban került át az Osztrák Hercegséghez és 1391-ben vált önálló egyházközséggé.

1490 után az Ennsen túli Osztrák Hercegség része volt. 1511-ben I. Miksa császár St. Nikolát és Sarmingsteint mezővárosi jogokkal ruházta fel, 1572-ben ben pedig címert kaptak II. Miksától. 1611-ben egy hajószerencsétlenségben több mint százan fulladtak a Dunába, 1637-ben pedig egy előkelő írnok vesztette életét. A napóleoni háborúk alatt a települést több alkalommal is megszállták a franciák; 1805-ben francia katonák meggyilkoltak három helyi lakost, ami miatt zavargások törtek ki és tizenegy katonát megöltek. A 19. és 20. századi Duna-szabályozásoknak köszönhetően a Duna jóval biztonságosabbá vált.

1918-ban a település átkerült Felső-Ausztria tartományhoz. Az 1938-as Anschlusst követően a Német Birodalom Gau Oberdonau tartományának része volt, 1945-től (amikor Ausztria visszanyerte függetlenségét) ismét Felső-Ausztriához tartozik.

A Sankt Nikola an der Donau-i önkormányzat területén 2025 januárjában 758 fő élt. Lakosságszáma 1971 óta csökkenő tendenciát mutat. 2023-ban az ittlakók 77,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,3% a régi (2004 előtti), 3,7% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,9% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 14,4% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 87,3%-a római katolikusnak, 1,4% evangélikusnak, 1,3% ortodoxnak, 4,3% mohamedánnak, 4,8% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 6 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a német anyanyelvűeken (87,3%) kívül a csehek (1,4%), a szerbek (1,3%) és a törökök (1,2%) alkották.

A népesség változása:

2016
816
2018
798
  • Werfenstein vára
  • a Szt. Miklós-plébániatemplom
  • a sarmingsteini toronyrom
  1. "Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018". Osztrák Statisztikai Hivatal. Hozzáférés: 2019. március 9..
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a St. Nikola an der Donau című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.