Sang Jang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sang Jang
Csin fejedelemség (Ókori Kína)
i. e. 4. század
Sang Jang (Shang Yang) szobra
Sang Jang szobra
Élete
Született i. e. 390
Vejjang 衛鞅 (Vej 魏 fejedelemség)
Elhunyt i. e. 338
Csin 秦 fejedelemség
Pályafutása
Iskola/Irányzat legizmus
Érdeklődés államigazgatás, politikafilozófia
Rájuk hatott Li Sze, Csin Si Huang-ti
Hatottak rá Li Kuj, Vu Csi
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sang Jang témájú médiaállományokat.

Sang Jang (kínaiul: 商鞅; pinjin hangsúlyjelekkel: Shāng Yāng; i. e. 390 - i. e. 338), aki Sang ura (Sang-csün 商君) néven is ismert Csin állambeli reformer főminiszter és gondolkodó volt, aki a legista elvek gyakorlatba ültetésével megerősítette Csint, és módszereivel, intézkedéseivel nagyban előremozdította a majdani birodalomegyesítést. I. e. 361-ben érkezett Vejből Csinbe, ahol Hsziao fejedelem a szolgálatába fogadta. A törvényeket társadalmi rangtól, vagyoni helyzettől függetlenül mindenkire kiterjesztette; a népet kölcsönös felelősségi csoportokba osztotta; a származás helyett az érdem szerint osztotta a rangokat és előjogokat; támogatta a földművelést és az új földek feltörését; fellépett a kereskedők és a konfuciánusok ellen; elköltöztette a Csin fővárost. Reformjai eredményeként Csin a következő évszázad legerősebb katonai hatalmává vált. Hsziao fejedelem halála után a reformok által megsértett arisztokrácia Sang Jangot kivégeztette, intézkedéseinek eredményei azonban megmaradtak. Sang Jang neve alatt fennmaradt egy terjedelmes mű, amely a Sang urának könyve (Sang-csün su 《商君書》) címet viseli; ezt azonban valószínűleg nagyrészt az i. e. 3. században állították össze, és nem föltétlenül Sang Jang eredeti eszméit tartalmazza.[1]

Élete[szerkesztés]

Sang Jang életrajza A történetíró feljegyzéseinek 68. fejezetében olvasható.[2] Itt Sang Jang származásával kapcsolatban a következők tudhatók meg:

Sang ura Vej 衛 fejedelmi családjának egy ágyastól eredő oldalágából származott. Adott neve Jang, családneve Kung-szun 公孫 volt; ősei eredetileg a Csi 姬 családnevet viselték. Jang fiatalkorától kezdve szerette tanulmányozni a »cselekedeteket és neveket«...[3]

A tehetséges fiatalemberre igen hamar felfigyeltek a Vej udvarban, és hivatalnoki tisztséggel ruházták fel. Az itt rábízott feladatok azonban nem elégítették ki Sang Jangot, aki felismerte, hogy reformgondolatai megvalósításának lehetőségeit Vej állam akkori uralkodója, Huj 惠 király (i. e. 370 - i. e. 319.) aligha fogja még csak fontolóra is venni. Ezért aztán úgy döntött, hogy elhagyja szülőföldjét, s i. e. 361-ben vándor bölcselőként a kínai civilizált világ peremén elhelyezkedő, a többi fejedelemség által félbarbárnak tekintett Csin államba indult és telepedett le. Sang Jang miután Csinbe érkezett kieszközölt magának egy meghallgatást az akkoriban, frissen trónra lépő Hsziao 孝 hercegnél (i. e. 361 - i. e. 338), és elérte, hogy még ebben az évben úgy nevezett „vendég tisztviselő” lehessen a hercegi udvarban.[4]

I. e. 358-ban a következő bevezetéssel tárta összegzéseit Hsziao herceg elé:

„A tömegember megnyugszik a régiek szokásaiban; a tudósok pedig eltelnek azzal, amit tanultak. Velük megtöltheted a hivatalokat és őriztetheted a törvényeket, de a törvényen kívül álló dolgokat nem vitathatod meg az ilyenekkel. A Három dinasztia (alapítói) különböző szertartásokat követtek, mégis királyok lettek. Az öt fejedelem különböző törvényeket követett, mégis hegemónok lettek. A bölcs meghozza a törvényeket, az ostoba megköttetik általuk; az érdemes megváltoztatja a szertartásokat, az alantas pedig korlátozva van általuk...[5]

A herceget meggyőzte, hogy a Csin intézményrendszer és a gazdaság újjáélesztésének érdekében halaszthatatlan egy sor reform bevezetése. Hsziao herceg hallgatott a tanácsaira, azonban a bevezetett reformokkal szemben kezdetben az alattvalói ellenérzéssel viseltettek:

„Amikor a nép körében a rendeletek már egy éve érvényben voltak, a Csin-beli közemberek ezrével jöttek a fővárosba panaszkodni az első rendeletek okozta hátrányokról. Ekkoriban a trónörökös megsértette a törvényt. Vej-beli Jang kijelentette: »A törvények azért maradtak hatástalanok, mert a felül állók megsértik őket.« (Sang Jang) a trónörökössel szemben a törvények szerint akart eljárni. A trónörökös azonban az uralkodó utódja volt, ezért nem lehetett megcsonkítani. Így hát (Sang Jang) a trónörökös tanítóját, Csien 虔 herceget csonkította meg, s nevelőjét, Csia 賈 herceget tetováltatta. Másnap a Csin-beliek mind sietve (végrehajtották) a rendeleteket.[6]

Alig egy évtized leforgása alatt azonban a nép megértette Sang Jang intézkedéseinek céljait, és méltányolták az eredményeket.[7] A nagy történetíró a következőképpen írja le Csin közállapotát és a nép hangulatát a reformok bevezetését követő években:

„Miután (a rendeletek) tíz évig érvényben voltak, Csin népe nagy örömben élt. Az utakon elvesztett tárgyakat nem vették fel, a hegyekben nem tanyáztak tolvajok és rablók, a családok jól el voltak látva, az embereknek (mindenből) volt elegendő. A közemberek bátrak voltak a fejedelem csatáiban, de gyávák a magánverekedésekben. A falvakban és a városokban nagy rend uralkodott...[8]

Sang Jang kivégzése egy Ming-kori elbeszélésgyűjtemény egyik illusztrációján

Sang Jangot is előléptették, a magas hivatalnoki rangnak számító co-su-csang 左庶長 pozíciót kapta, ami egyfajta katonai, főparancsnoki tisztség volt a Csin államban.[9]

A Sang Jang életrajzát megörökítő Sze-ma Csien szerint az ezt követő években Hsziao herceg sorra jelentős katonai sikereket könyvelhetett el, amelyek a nagy történetíró véleménye szerint ugyancsak Sang Jangnak voltak köszönhetők. Csin sikeres hadigépezete ugyanis aligha jöhetett volna létre, ha Sang Jang kezdeményezésére nem költöztetik át a fővárost Hszienjangba, amely még a Csin-dinasztia idején is végig, i. e. 207-ig a hatalmi központ maradt.[10]

Sang Jang reformjainak intenzív bevezetésére a főváros áttelepítése után került sor. Ám hiába bizonyult sikeresnek, hiába járult hozzá jelentős mértékben ahhoz, hogy a Csin állam kora egyik legerősebb és katonailag az egyik legütőképesebb fejedelemsége legyen, Hsziao herceg i. e. 338-ban bekövetkezett halálával Sang Jang szerencsecsillaga is leáldozott.[11] A reformok által megsértett arisztokrácia az új uralkodónál, Huj-ven 惠文 hercegnél (i. e. 338 - i. e. 311) kieszközölte Sang Jang kivégezését. Huj-ven herceg ugyan pontosan tisztában volt Sang Jang reformjainak jelentőségével, de hatalma megszilárdítása érdekében, nem tehette meg, hogy ne teljesítse az udvarhoz közelálló arisztokraták egyöntetű és határozott kérését. Sang Jang ugyan megpróbált elmenekülni, de végül elfogták, az uralkodó pedig elrendelte Sang Jang „szekerek általi szétszaggatását” (csö-lie 車裂) - ami öt szekér, vagy öt ökör által végrehajtatott szétszaggatást jelentett - s vele együtt a teljes családját is kivégeztette. A nagy történetíró szerint kivégzésekor Huj-ven herceg a következőket mondta: „Senki nem fogható Sang Janghoz!”

Reformjai[szerkesztés]

A cölöpállítás történetének ábrázolása egy Ming-kori elbeszélésgyűjtemény egyik illusztrációján

Az i. e. 358-ban a Hsziao herceg elé tárt Sang Jang-i reformtervekhez tartozott a törvények és büntetések felülvizsgálata, a büntetések szigorítása, a mezőgazdaság fejlesztése, az arányos mértékű adományozásai és kitüntetési rendszer kidolgozása a csatában életüket vesztett hősök közvetlen rokonainak javára.[12]

Mielőtt a Sang Jang által kidolgozott reformintézkedéseket érvénybe léptették volna, Sang Jang különös módon próbálta megnyerni a nép bizalmát, és meggyőzni őket szavahihetőségéről. Legalábbis erről tanúskodik életrajzának egyik regényes története:

„A rendeleteket megfogalmazták, de még nem hirdették ki őket, félvén, hogy a nép nem bízik majd bennük. (Sang Jang) ezért felállított egy három öl magasságú facölöpöt a főváros piacának déli kapujánál, s kihirdette, hogy aki a köznép soraiból el tudja mozdítani és fel tudja állítani az északi kapunál, az tíz aranyat kap. A nép csodálkozott a dolgon, de (a cölöpöt) senki nem merte elmozdítani. (Sang Jang) ezért újra kihirdette: aki el tudja mozdítani (a cölöpöt), az ötven aranyat kap. Akadt egy ember, aki elmozdította, és (Sang Jang) azonnal odaadta neki az ötven aranyat, hogy világossá tegye, nem csapja be (a népet). Ezután kiadták a rendeleteket.[13]

Sang Jang reformjait nem könnyű csoportosítani, mert a reformok kategóriái egymásba mosódnak, átfedik egymást, hatásaik pedig igen összeettek. Lehetetlen szétválasztani az állami gazdasági, politikai, adminisztratív és katonai reformokat. Sang Jang fő célja a szerteágazó, számtalan törvényt új, egységes rendszabályokkal felváltani. Ezért szorgalmazta a törvény előtti egyenlőséget is. Azonban ez kihatott a gazdaságra, a társadalomra, leginkább azt követően, hogy bevezették a kollektív felelősség és a kölcsönös megfigyelési kötelezettség rendszerét.[14] Sze-ma Csien ekként összegzi Sang Jang reformjainak egy részét:

„(Sang Jang) „egy rendelettel a népet tíz és öt háztartásból álló csoportokba (si vu 什伍) osztotta, amelyeknek tagjai vigyázták és megfigyelték egymást, s kölcsönösen feleltek a többiek bűneiért (lien co 連坐). Aki (tudott) egy bűnözőről, de nem jelentette fel, azt derékban kettévágták; aki feljelentett egy bűnözőt, az ugyanakkora jutalmat kapott, mint aki levágott egy ellenséges fejet; aki rejtegetett egy bűnözőt, azt ugyanolyan büntetés sújtotta, mint aki megadta magát az ellenségnek. Azoknak a közrendű családoknak, amelyekben kettő vagy több (felnőtt) férfi volt, s nem osztották ketté a háztartást, megkettőzték a katonai adóját. Aki katonai érdemeket szerzett, az szolgálatai alapján magasabb nemesi rangot (csüe 爵) kapott; aki magánverekedésbe keveredett, arra (az eset) súlyossága szerint kisebb vagy nagyobb megcsonkító büntetést (hszing 刑) szabtak ki. Azok, akik az alapvető foglalkozásokat űzték, földet műveltek és szőttek, és sok gabonát és selymet állítottak elő, felmentést kaptak a közmunka alól. Aki másodlagos haszonszerzéssel foglalkozott, vagy aki lustasága miatt szegény volt, azt lefoglalták és (állami) rabszolgává tették. A fejedelmi család azon tagjai, akik nem szereztek katonai érdemeket, nem kerültek be az uralkodói nemzetség anyakönyvébe. A tisztségeket, címeket, nemesi rangokat a társadalmi helyzet alapján tették világossá; a földeket és házakat, a rabszolgákat és rabszolganőket, továbbá a ruhákat a családi helyzet alapján lehetett birtokolni. Akik érdemeket szereztek, megbecsülésben részesültek és kiemelkedtek; akik nem szereztek érdemeket, ha gazdagok voltak is, nem volt hely, ahol mutogathatták volna (vagyonukat).[15]

A kölcsönös felelősség és feljelentési kötelezettség rendszere alapjaiban formálta át a társadalom életét és szerkezetét, ám egyúttal páratlan katonai összetartást is eredményezett. A történészek különböző állásponton vannak azzal kapcsolatban, hogy ennek a rendszernek vajon a lélekromboló, az egyént elaljasító, vagy éppen a szolidaritást, az összetartást erősítő hatása volt-e jelentősebb.[16]

Sang Jang javaslatára új mértékegységeket vezettek be, a súly, a hossz- és az űrmértékeket egységesítették. Támogatták a tanulást, s szinte erőltették a korábban teljes írástudatlanságban tartott társadalmi rétegeket, hogy közülük minél többen tanuljanak meg írni-olvasni.[17]

A társadalmi reformokkal párhuzamosan zajlottak a katonai reformok is. Új címek, rangok, kitüntetések kerültek bevezetésre. A kollektív felelősség rendszerének bevezetése a hadsereg hatékonyságát illetően egyértelműen pozitív hatással volt. Sang Jang reformjainak eredményeképpen immár a földművesek is a hadsereg részét képezték, ami nagyban hozzájárult a társadalmi mobilitás megélénküléséhez. A hadsereg zömét ugyanis a besorozott parasztságból kiképzett gyalogosok alkották, akiket a hivatásos tisztek irányítottak. Ez az újítás olyan fontosnak bizonyult, mint a földparcellák újszerű kijelölése, ugyanis a művelés alá vonható földterület mérete ekkortól kezdve a paraszti családok népességétől függött. Az adók ellentételezésére szántókat juttattak az embereknek, még a betelepült idegeneknek is.[18]

Sang Jang reformjai közül a legfontosabb mégis a közigazgatás átszervezése volt. I. e. 350-re Csin nagy része már 46, illetve 36 járásra (hszien 縣) volt osztva, melyek mindegyikét egy-egy járásfőnök (ling 令) és járásfőnök-helyettes (cseng 丞) irányított, valamint mindegyik járás élére egy katonai parancsnokot (vej 尉) is kineveztek. E három vezető közvetlenül a hercegi közigazgatási hivatalnak tartozott elszámolással. Ez a közigazgatási rendszer rendkívül hatékonynak bizonyult, amelynek köszönhetően a törvények a legapróbb településre is eljutottak, illetve kivétel nélkül mindenhol érvényesíteni tudták az uralkodói udvar akaratát. E rendszer keretein belül dolgozták ki a szigorú bürokráciai rendet. Például egyetlen hiányos dokumentumot, okmányt sem tekinthettek érvényesnek. Az érvényességhez pedig valamennyi okiratnak tartalmaznia kellett a kibocsátó pecsétlenyomatát és a felelős tisztviselő aláírását.[19]

Műve[szerkesztés]

Sang Jang neve alatt fennmaradt egy terjedelmes mű, amely a Sang urának könyve (Sang-csün su 《商君書》) címet viseli; ezt azonban valószínűleg nagyrészt az i. e. 3. században állították össze, és nem föltétlenül Sang Jang eredeti eszméit tartalmazza.[m 1] A könyv nagyrészt a mezőgazdaság és a hadsereg fejlesztésével foglalkozik, s mint ilyen, tipikus legista mű. Ugyanakkor viszonylag kevés szó esik benne Sang Jang legfőbb tevékenységéről, a törvényhozásról, sőt maga Sang Jang neve is csupán két fejezetében szerepel.[20][21]

Hatása[szerkesztés]

Huj-ven herceg, aki az arisztokrácia nyomásának engedve kivégeztette Sang Jangot utólag köszönetet mondott neki a reformjaiért, mert ezekre a reformokra támaszkodva képes volt elhárítani Vej 魏, Han 韓 és Csao 趙 államok támadásit, és számos erődöt és területet tudott elfoglalni keleten a Sárga-folyó völgyében. Ezeknek a hódításoknak és katonai sikereknek az eredményeképpen vált igazán nagy, erős, jelentős és befolyásos állammá Csin. I. e. 325-ben Huj-ven herceg felvette a király (vang 王) címet, ahogy ezt Vej is tette i. e. 344-ben, vagy Csi hercege i. e. 341-ben. Csin immár a többi állammal szemben, egyenrangú félként követelt magának helyet és szerepet abban a folyamatban, amelynek célja az „égalatti” egyesítése volt. Sang Jang reformintézkedései időtállónak bizonyultak. Halála után 84 évvel, i. e. 256-ban Csin állam sikeresen döntötte meg a Csou-dinasztia majd nyolc évszázada tartó hatalmát, s további 35 évnyi ádáz háborúskodást követően, i. e. 221-ben egyesítették Kínát és megalapították a Csin-dinasztiát. Az egyesített Kína első uralkodója, Csin Si Huang-ti, aki már császárként lépett trónra, nagy részben Sang Jang egykori reformjaira támaszkodva szervezte meg birodalma közigazgatását és dolgozta ki törvényrendszerét.[22]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A műnek csak egyetlen fejezete (4.) olvasható magyarul Tőkei Ferenc fordításában, melynek címe: „Az erő eltávolítása” (Csü csiang 去強). Tőkei egyébiránt a filozófiai antológiájában Sang fejedelmének könyveként fordítja a mű címét. Lásd: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. 403-408. o. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4295 1

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Salát 2013 249. o.
  2. Sang életrajza csak részben olvasható magyarul Salát Gergely fordításában. A szócikkben olvasható részletek is tőle származnak, lásd: Salát 2013. Az eredeti szöveget lásd: Shi ji (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. június 14.)
  3. Salát 2013 247. o.
  4. Ciarla 2005 68. o.
  5. Salát 2013 247. o.
  6. Salát 2013 248., 249. o.
  7. Ciarla 2005 68. o.
  8. Salát 2013 249. o.
  9. Ciarla 2005 68. o.
  10. Ciarla 2005 68. o.
  11. Ciarla 2005 69. o.
  12. Ciarla 2005 68. o.
  13. Salát 2013 248. o.
  14. Ciarla 2005 68. o.
  15. Salát 2013 247. 248. o.
  16. Ciarla 2005 68. o.
  17. Ciarla 2005 68. o.
  18. Ciarla 2005 69. o.
  19. Ciarla 2005 69. o.
  20. Salát 2013 249. o.
  21. Az eredeti szöveget lásd: Shang Jun Shu (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. június 15.)
  22. Ciarla 2005 68. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
  • Levi 1993: Jean Levi. Shang chün shu 商君書. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 368-376. ISBN 1-55729-043-1
  • Salát 2013: Salát Gergely. „A teljhatalom ideológiája: a legizmus”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 281-300. ISBN 978-963-284-374-2

További információk[szerkesztés]