Sallingberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sallingberg
Sallingberg főtere
Sallingberg főtere
Sallingberg címere
Sallingberg címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Alsó-Ausztria
Járás Zwettli járás
Irányítószám 3524, 3525, 3631, 3913, 3914
Körzethívószám 02877
Forgalmi rendszám ZT
Népesség
Teljes népesség
  • 1306 fő (2016. jan. 1.)
  • 1291 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság766 m
Terület51,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sallingberg (Ausztria)
Sallingberg
Sallingberg
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 15° 13′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 15° 13′ 58″
Sallingberg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sallingberg témájú médiaállományokat.

Sallingberg osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Zwettli járásában. 2019 januárjában 1287 lakosa volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Sallingberg a Zwettli járásban
A Keresztelő Szt. János-plébániatemplom
A grainbrunni Mária mennybevétele-plébániatemplom

Sallingberg Alsó-Ausztria Waldviertel régiójában fekszik a Große Krems folyó mentén. Területének 55,6%-a erdő. Az önkormányzat 12 településrészt és falut egyesít: Armschlag (86 lakos 2019-ben), Grainbrunn (151), Großnondorf (152), Heubach (32), Kamles (29), Kleinhaslau (56), Lugendorf (110), Moniholz (149), Rabenhof (27), Sallingberg (379), Spielleithen (36) és Voitschlag (80).

A környező önkormányzatok: délre Kottes-Purk, délnyugatra Ottenschlag, nyugatra Bad Traunstein, északnyugatra Grafenschlag, északra Großgöttfritz, északkeletre Waldhausen, keletre Lichtenau im Waldviertel, délkeletre Albrechtsberg an der Großen Krems.

Története[szerkesztés]

Sallingberget először 1208-ban említik; egy bizonyos Riwinus de Saliginberge tanúként szerepel egy klevélen. Temploma 1269-ben szerepel először, amikor Albero von Feldsberg és felesége Gisela az imbachi apátságnak adományozta a falut. A templom felügyeletét a kolostor látta el egészen 1782-ig. A 14. században a templomot kibővítették és vásárteret létesítettek, amely köré kézművesek építették házaikat. A reformáció során a falu lakosainak többsége protestánssá lett, lelkészük megházasodott. Az ellenreformáció hatására 1630-ra egy kivételével mindenki visszatért a katolikus valláshoz. A harmincéves háborúban a templomot és parókiát kifosztották, elvitték a harangot és a templomi kelyheket. A 18. századra az imbachi kolostor vadászati jogait átruházta a zwettli apátságra.

1894-ben takarékszövetkezet, 1960-ban vízvezeték létesült. 1973-ban Sallingberget mezővárosi rangra emelték, ekkor kapta címerét is.

Lakosság[szerkesztés]

A sallingbergi önkormányzat területén 2019 januárjában 1287 fő élt. A lakosságszám 1890-ban érte el csúcspontját 1911 fővel, azóta lassú, de folyamatos csökkenés tapasztalható. 2016-ban a helybeliek 96,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,5% a régi (2004 előtti), 0,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,5% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,5% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 91,7%-a római katolikusnak, 3,3% mohamedánnak, 2,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor egy magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a német (94,6%) után a törökök alkották 2,4%-kal.

A lakosság számának változása:

Látnivalók[szerkesztés]

  • a Keresztelő Szt. János-plébániatemplom
  • a großnondorfi Mária mennybevétele-plébániatemplom és a Bründl-kápolna

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sallingberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]