Sallói István (labdarúgó, 1966)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sallói István
Sallói István.jpg
2010-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1966. szeptember 26. (47 éves)
Születési hely Oroszlány, Magyarország
Magasság 187 cm
Testtömeg 80 kg
Becenév Salec
Poszt középpályás
Junior klubok
Időszak Klub
19771981 Magyar 1957-2000 Oroszlányi Bányász SK
19811985 Magyar 1957-2000 Videoton SC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19851989 Magyar 1957-2000 Videoton SC 054 0(4)
19891990 Magyar 1957-2000 Rába ETO 035 0(8)
19901993 Magyar 1957-2000 Videoton-Waltham 077 (39)
19931994 Magyar 1957-2000 Kispest-Honvéd FC 022 0(9)
19941999 Izrael Bétár Jerusálajim 116 (59)
19992000 Izrael Maccabi Herzelya 047 (12)
Válogatottság
19921995 Magyar 1957-2000 Magyarország 013 0(1)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Sallói István (Oroszlány, 1966. szeptember 26. – ) válogatott labdarúgó, támadó középpályás, csatár.
Sallói igazi futball dinasztiából származik, hiszen édesapja idősebb Sallói István a Tatabánya Bányász SC színeiben játszott ugyancsak az Nb1-ben, valamint az Nb1/b-s Oroszlányi Bányász SK-ban. Nagyapja Sallói Jenő Balassagyarmaton játszott, majd játékvezetőként tevékenykedett a magyar labdarúgásban.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sallói István szülővárosában, Oroszlányban kezdte a pályafutását, ahol 1977-1981 között az OBSK utánpótláscsapataiban játszott. 1980-ban egy salgótarjáni kispályás utánpótlástornán, ahol gólkirály lett, figyelt fel rá a Videoton megfigyelője Csiszár Guszti bácsi. Az ő invitálására, 1981-ben már Székesfehérváron kezdte meg középiskolai tanulmányait és a Videotonban folytatta futball karrierjét.

Klubcsapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Videoton utánpótlás korosztályaiban, a szamárlétrát végigjárva, 1986-ban mutatkozott be a Videoton első csapatában a Videoton-PMFC 2-0-ás mérkőzésen. Bár tehetségét senki sem vitatta, mégsem sikerült stabilizálni a helyét a következő években, ezért a Videoton a katonaéveire a Győri ETO-ba adta kölcsön 1989 nyarán. A kölcsönszerződés lejártakor, 1991-ben tért vissza a Videotonba, ahol Burcsa Győző lett éppen az edző. Burcsa megtalálta Sallói számára az ideális szerepkört és amolyan ék mögötti, visszalépő csatárt játszatott vele. Sallói karrierje itt vett pozitív fordulatot, a csapat meghatározó játékosává, majd csapatkapitányává vált. Játékával kiemelkedett a mezőnyből és elkezdte ontani a gólokat is. Az 1992-93-as szezonban a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az év játékosa lett és meghívót kapott a Magyar Válogatottba is, ahol 1992. április 29-én mutatkozott be az Ukrajna-Magyarország barátságos mérkőzésen. A meccset 3-1-re Magyarország nyerte és az első gólt, a debütáló Sallói szerezte.
1993 nyarán, a bajnok Honvéd szerezte meg a sok érdeklődő közül. A Honvédban súlyos izomsérüléssel bajlódott, de így is az Ő nevéhez fűződik a máig utolső magyar gól az Old Traffordon, mivel a BEK-ben a Honvéd szépítő gólját éppen ő lőtte a Vörös Ördögök ellen ( MU-Honvéd 2-1).

Egy év után az izraeli Beitar Jeruzsálemhez szerződött, ahol öt évig játszott. Izraelben teljesedett be igazán a karrierje, Stefan néven, a legelismertebb légiósok között tartották számon és mind a mai napig óriási elismerés övezi. 2001-ben az elmúlt évszázad második legjobb idegenlégiósának választották. A Beitarral kétszer nyert bajnokságot, egyszer Ligakupát. Csapatában mind az öt évben házi gólkirály lett. 1999-ben a Hercelyahoz igazolt, ahol még másfél évig futballozott, de a sorozatos sérülései miatt, 2000. decemberében befejezte a labdarúgó pályafutását, és rá egy hónappal már Magyarországon kezdte meg a sportvezetői karrierjét, 2001. januárjában a Nemzeti válogatott technikai igazgatója lett.

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két évig dolgozott a Magyar Labdarúgó Szövetségben, ahol először az "A" majd az Olimpiai válogatott technikai igazgatója volt, de mellette tagja volt a 2008-as EB pályázatot elkészítő csapatnak is. A szövetségi munka mellett, 2001-től már a klubvezetésbe is belekóstolt, klubvezetője volt az akkor másodosztályú Siófok FC-nek is. Klubjával 2002-ben megnyerte a másodosztályt és feljutott az Nb1-be, ezért lemondott a szövetségben és 2002 nyarától már csak a Siófokra koncentrált, ahol gorsan jöttek a sikerek. A Siófok FC még 2001 decemberében megnyerte az első és másodosztályú csapatok számára kiírt Terem Kupát, majd a feljutást követő első évben bejutott a felsőházba, ahol az ötödik helyen végzett.
A szakmai sikerek nem párosultak gazdasági sikerekkel, ráadásul a klub tulajdonosa nem tudta finanszírozni a klubot. A klub a csőd szélére sodródott. Sallói átalakította a játékoskeretet, drasztikusan csökkentette a költségvetést, megmentve a klubot a megszűnéstől. Vezetőedzőnek az edző múlt nélküli, fiatal Csertői Aurélt nevezte ki, akinek a vezetésével a csapat óriási meglepetésre, őszi bajnokként fordult az őszi szezon végén. Sallóit a Magyar Labdarúgó Liga, Minarik Ede-díjjal tüntette ki, Siófok Város polgármestere emlékplakettel jutalmazta munkásságáért.

A sikerek váltást hoztak a karrierjében, ugyanis az Újpest FC hívta télen ügyvezetőnek, amit el is fogadott és két és fél év után távozott a Balaton partjáról. Újpesten ismert feladat várta, a klub gazdasági és szakmai válságban várta a tavaszi rajtot. Dr. Mezey György vezetőedző lemondott, a nagyobb sztárok távoztak. Sallói itt is merészet húzott, a pályakezdő Mészöly Gézát nevezte ki vezetőedzőnek, akivel a 8. helyről az élre állt a csapat és csak az utolsó fordulóban bukta el a bajnoki címet az MTK ellen. A következő év kevesebb sikert hozott. A klub ugyan gazdaságilag stabilizálódott, de az új és a régi tulajdonos közötti feszültségből Sallói jött ki rosszul, így 2005-ben lemondott posztjáról és távozott.

2005 nyarán már új feladat várta, a folyamatosan gazdasági nehézségekkel küzdő Diósgyőr FC ügyvezetője lett. A klub működése stabilizálódott és szakmailag is stabil középcsapattá vált. 2007 decemberében az Újpest hívta sportigazgatónak, amit el is vállalt. Az eddigi feladatoktól eltérően, nem az ügyvezetői, hanem sportigazgatói feladat várta. Fő feladata volt egy bajnokesélyes csapat felépítése és nyereséges játékospolitika kialakítása. 2009-ben az angol Wolverhampton Wonderers kelet-európai játékosmegfigyelőjeként dolgozott, majd 2011 szeptemberében visszatért a magyar labdarúgásba és a Kecskeméti TE klubigazgatója lett.[1]

A válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992 és 1995 között 13 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett. Háromszoros olimpiai válogatott (1989, 1 gól).

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni díjak

  • Év játékosa 1993
  • Minarik Ede-díj (év sportvezetője): 2003
  • Az évtized légiósa Izraelben: 2. hely 2001

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1992. április 29. Ungvár  Ukrajna 3 – 1 barátságos gól : 62' 62' lecserélve : 75' 75'
2. 1992. augusztus 26. Nyíregyháza  Ukrajna 2 – 1 barátságos becserélve : 68' 68'
3. 1992. szeptember 23. Budapest  Izrael 0 – 0 barátságos
4. 1992. október 11. Doha  Katar 4 – 1 barátságos lecserélve : 71' 71'
5. 1992. október 13. Doha  Katar 1 – 1 barátságos lecserélve : 70' 70'
6. 1992. november 11. Szaloniki  Görögország 0 – 0 vb-selejtező becserélve : 31' 31'
7. 1993. június 16. Reykjavík  Izland 0 – 2 vb-selejtező becserélve : 80' 80'
8. 1995. március 8. Budapest  Lettország 3 – 1 barátságos lecserélve : 88' 88'
9. 1995. március 29. Budapest  Svájc 2 – 2 Eb-selejtező
10. 1995. április 26. Budapest  Svédország 1 – 0 Eb-selejtező
11. 1995. június 11. Reykjavík  Izland 1 – 2 Eb-selejtező
12. 1995. augusztus 16. Siófok  Izrael 0 – 2 barátságos lecserélve : 75' 75'
13. 1995. szeptember 6. Isztambul  Törökország 0 – 2 Eb-selejtező becserélve : 46' 46'

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sallói István a KTE új klubigazgatója. topfoci.hu, 2011. szeptember 23. (Hozzáférés: 2011. szeptember 23.)