Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető
A temető bejárati épülete bentről nézve
A temető bejárati épülete bentről nézve
Közigazgatás
Ország Magyarország
Cím 1087 Budapest, Salgótarjáni utca 6.
Típus izraelita temető
Létrejötte 1874
Vallás neológ judaizmus
Tulajdonos Nemzeti Örökség Intézete
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető (Budapest)
Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető
Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 05′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 05′ 56″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető témájú médiaállományokat.

A Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető[1] Budapest VIII. kerületében található. Magas kőfallal körülvett hely, területe szabálytalan trapezoid alapú. Északról és nyugatról a Fiumei Úti Sírkert, délről a Salgótarjáni utca, keletről ipartelepek határolják. Az 1908-ból származó kapuépítményét Lajta Béla tervezte. A bejárati épületttől északi irányban található a szertartási épület, a temető nyugati fala mentén családi mauzóleumok és nagyobb sírboltok állnak.

Története[szerkesztés]

Weiss Manfréd és családja síremléke

1874-ben hozták létre, a Kerepesi temető területéből egy 6,5 hektáros rész leválasztásával és fallal történő elkerítésével. Ez a temető a Váci úti és a Lehel utcai izraelita temetőt volt hivatott tehermentesíteni. A területen azonban rohamosan szaporodtak a sírhelyek, így az 1920-as évektől a fővárosi zsidóság már a Kozma utcai izraelita temetőben helyezte el az elhunytakat. A második világháború után már csak elvétve került sor a Salgótarjáni utcai temetőben temetési szertartásra, addig azonban a pesti zsidóság legprominensebb alakjait temették ide, ezek: Wahrmann Mór politikus (1832–1892), Wodianer Fülöp könyvkiadó (1820–1899), Kaufmann Dávid vallásfilozófus (1852–1899), Weiss Manfréd gyáriparos (1857–1922), Fényes Adolf festőművész (1867–1945) és mások. Az 1950-es évek végén a sírkertet lezárták. Az ezt követő évtizedek során vandálok pusztítottak és fosztogattak a temetőben. A ravatalozó kupolája az 1970-es évek során beomlott, számos építmény életveszélyessé vált. A temetőt a Nemzeti Örökség Intézete és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felújítási munkálatok végett 2016. május 26-án ideiglenesen bezárta,[2] majd ugyanazon év októberének végén – a főbb útvonalak megtisztítása után – ismét megnyitotta.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]