Saját tőke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A számvitelben a saját tőke az a szabadon használható saját forrás, amelyet a tulajdonosok időbeli korlát nélkül a vállalkozás rendelkezésére bocsátanak. A rendelkezésre bocsátás történhet a vállalkozás alapításakor (jegyzett tőke) vagy a vállalkozás eredményének visszaforgatásából (eredménytartalék illetve adózott eredmény).

Mivel a kettős könyvelés módszeréből következően mindig fennáll az

eszközök = források

vagyis

eszközök = saját tőke + idegen források

egyenlőség,

ezt kifejtve a saját tőke egyenlő az eszközök és az idegen források különbözetével. A cég megszűnése (csőd, felszámolás, végelszámolás) esetén ez a különbözet marad a tulajdonosoknak a társaság vagyonából a külső hitelezők kielégítése után.

Források[szerkesztés]

  • 2000. évi C. törvény a számvitelről