Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-10-1
Portugália az első világháborúban 1916. március 9-én, Németország hadüzenetével vált hadviselő féllé, lépett be az antanthatalmak szövetségébe. Kisebb portugál-német összecsapások már a hadüzenet előtt is voltak a mai Angola területén, ahol a német csapatok több portugál helyőrséget elfoglaltak és leromboltak.
A hadüzenet után a portugál csapatok támadásba lendültek Német Kelet-Afrika ellen, és eldöntötték, hogy kiküldenek egy hadsereget a nyugati frontra. Az 1917 elején megérkezett, mintegy 55 000 fős Portugál Expedíciós Hadtestet (Corpo Expedicionário Portuguęs, CEP) brit tisztek képezték ki, és az első angol hadsereg alá osztották be. Az első portugál alakulatok 1917 májusában jelentek meg a fronton, és egy 18 kilométeres flandriai frontszakaszt kellett ellenőrizniük. 1918. április 9-én ezen a szakaszon indította el a német hadvezetés a Georgette fedőnevű hadműveletet. Az erős tüzérséggel és rohamcsapatokkal támogatott német gyalogság súlyos veszteségeket okozott a portugál csapatoknak, amelyek kénytelenek voltak visszavonulni. A 20 000 portugál katonából 327 tiszt és 7000 katona vesztette életét vagy sebesült meg, és további 6000 esett hadifogságba. A német csapatok néhány nap alatt több kilométert nyomultak előre, egészen a Lawe- és a Lys-folyóig. Bár a sereg maradéka angol, francia és amerikai erőkkel kiegészülve április végére végül megállította a német támadást, ez a portugál hadtörténelem egyik legnagyobb veresége.
Az 1918-as győztes száznapos offenzívában portugál csapatok is részt vettek, továbbá több portugál harcolt a francia légierőben és a kereskedelmi hajókat védő hadihajókon. A világháborút lezáró Versailles-i békeszerződéssel Portugál Kelet-Afrikához csatolták az addig német kézen lévő Kiongai háromszöget, a világháború azonban súlyos károkat okozott az ország gazdaságának, és tovább rontotta az amúgy is feszült belpolitikai helyzetet.