Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-44-2
Urartu (asszír: Uruatri, Urarṭu, Urdḫu, Urardḫu, urartui nyelven: Biai[-nili] vagy Nairi, babiloni Uraštu, örményül: Ուրարտու, Owɹaɹtou, Owɹaɹdou, ejtsd Vourartu) ókori transzkaukázusi államalakulat az Örmény-felföldön, az i. e. 9–6. század között, amelynek megalakulását, virágzását és pusztulását az Újasszír Birodalom agresszív terjeszkedő politikájából adódó fenyegetettség idézte elő. A Kaukázus történetének ez a periódusa rendkívül fontos, mivel ekkor alakult ki az örmény nép, és e korra datálható a kartvéliek megjelenése is. Örményország közvetlen elődjének tekinti Urartut.
Mintegy két évszázados léte alatt folytonosan az asszírokkal háborúzott délen, eközben királyai nagyszabású hódító hadjáratokat vezettek északon egészen a Kaukázusig, később keleten Irán felé és nyugaton Anatólia felé is. Az i. e. 8. század első felében egyenrangú ellenfele volt Asszíriának, majd egy gyengébb periódus következett: a kimmerek megjelenése meggyengítette, és az asszír–szkíta szövetség megpecsételte sorsát. A hanyatlás II. Rusza idején újabb, de rövid virágkorba fordult, végül a médek önállósodásával, megerősödésével és a méd–babiloni szövetség létrejöttével Urartu a Méd Birodalom részévé vált.
Urartu nevének etimológiája megegyezik a bibliai Araráttal (’arārāt). Az urartu név asszír eredetű: az Örmény-felföldet hívták így a Van-tó és a Szeván-tó között, tehát feltehetőleg a hegy kapta a nevét Urarturól, és nem fordítva. Első említéseit az i. e. 13. század első felében írt asszír évkönyvekben találjuk Uruatri formában. Az Urartu név tulajdonképpen nem helyi és nem politikai, hanem asszír földrajzi fogalom. Az asszírok Urartu vagy Nairi földjének, illetve Urartu és Nairi királyságának nevezték a területet, miközben a helyiek Biainili vagy Nairi királyságról beszéltek. Az Urartu név azért maradt meg a köztudatban és a tudományos megnevezésben is, mert eredetileg minden, Urartura vonatkozó adatunk asszír forrásokból származott.