Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-52-1
.jpg)
A tölcséres fúvókájú hangszereket — anyaguktól függetlenül — rézfúvós hangszerek néven is ismerjük, mert mai változataikat leggyakrabban rézötvözetből készítik. Más fúvós hangszerektől nem anyaguk, hanem megszólaltatásuk módja különbözik lényegesen, ugyanis e hangszerek elsődleges hangforrásai a hangszerjátékos ajkai, amiket az átpréselt levegő hoz rezgésbe. A hangot legtöbbször tölcsér- vagy csészeformájú fúvókával keltik, de egy egyszerű nyílás is betöltheti ezt a szerepet.
Ez a rezgés egy gyakran összetett formájú, változó keresztmetszetű hangszertest, rezonátorcső különböző saját rezgéseit, rezgési móduszait gerjeszti, így hoz létre zenei hangokat, hangsorokat. A keletkező hangok módosíthatók hanglyukakkal (például cink), tolócsővel (például harsona), szelepekkel (például trombita). A hangszereknek ezt a kategóriáját időnként (tágabb értelemben) kürtöknek is nevezik. A hangszerek Sachs–Hornbostel-féle osztályozása a fúvós hangszereken belül a trombiták fogalmát használja erre a családra. A legtöbb aerofon hangszerhez hasonlóan a tölcséres fúvókájú hangszerek is három akusztikusan csatolt részre — az elsődleges rezgéskeltő szerkezetre, a rezonátorra és a hangot a külső térbe kisugárzó alkatrészre — oszthatók.