Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2010-44-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nibelung gyűrűje (németül Der Ring des Nibelungen) Richard Wagner német zeneszerző négy operából álló ciklusa. Emiatt gyakran Ring-ciklusnak is nevezik. A szöveget és a zenét is Wagner írta 1848 és 1874 között. A négy opera történetéhez Wagner sokféle forrásból merített, főképpen germán és skandináv mítoszok és népmesék: Edda-énekek, Völsunga saga, Thidriks saga és Nibelung-ének történeteit használta fel. A teljes ciklus elsősorban a Völsunga sagára épül. A szereplőket és a történeteket Wagner meglehetősen önkényesen, saját elképzelése és fantáziája szerint alakította, az egyes forrásokból származó elemeket hol összegyúrva, hol teljesen átírva. Kezdetben (1848) egyetlen operát tervezett, Siegfried’s Tod (Siegfried halála) címmel. Azt, hogy a Siegfried halála önmagában életképtelen, csak akkor ismerte fel, amikor két évvel később kísérletet tett a szöveg megkomponálására. 1851 júniusában egyrészt dramaturgiai, másrészt zenei okokból a Siegfried halálát kiegészítette a Der junge Siegfrieddel (Az ifjú Siegfried), és novemberben egy levelében már megemlítette, hogy a kettős drámát tetralógiává (előjáték+trilógia) bővítené ki. Az a dramaturgiai nehézség, amely Wagnert rákényszerítette, hogy a Siegfried-tragédiát Ring-tetralógiává bővítse ki, szorosan kapcsolódott egy zenei-kompozíciótechnikai problémához, azaz a négy mű összekapcsolásához: ez vezetett el a vezérmotívum-technikához, amivel Wagner túllépett a hagyományos opera-zeneszerzés keretein, és megalkotta azokat a rá jellemző zenedrámákat, amelyekben a zene és az epika egységes egész.

A ciklus részei: A Rajna kincse (Das Rheingold), A walkür (Die Walküre), a Siegfried és az Az istenek alkonya (Götterdämmerung). Bár a négy művet külön is műsorra tűzik, Wagner eredeti elképzelése és célja az volt, hogy a néző a teljes sorozatot kísérje végig. A teljes ciklus bemutatására operaházat építtetett a bajorországi Bayreuthban.