Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2025-4-1
Csoszon 1392 és 1897 között fennálló egységes, önálló államalakulat volt a Koreai-félszigeten, melyet I Szonggje tábornok hozott létre, miután puccsal megdöntötte a Korjót uraló Vang-dinasztia hatalmát. Saját dinasztiát alapított, amely több mint ötszáz évig uralkodott, és ezzel a leghosszabb életű koreai dinasztia volt. A kínai dinasztiák hűbéri alárendeltként tekintettek Csoszonra, melynek államberendezkedése átvette a kínai modellt, állami ideológiája és társadalmi szabályai pedig a neokonfucianizmuson alapultak. Az ország fővárosa Hanszong, más néven Hanjang, a mai Szöul volt. Csoszonban virágzott a tudományos élet, 1443-ban pedig elkészült a koreai ábécé, a hangul, amelyet azonban a jangban, a nemesi réteg alig használt.
1592-ben Tojotomi Hidejosi vezetésével japán támadássorozat indult Csoszon ellen, ami romba döntötte az országot, 1627-ben pedig a Ming Birodalmat megdöntő és a Csing Birodalmat megalapító mandzsuk támadták meg, ugyancsak nagy pusztítást okozva, a központi hatalmat jelentősen meggyengítve. Az 1700-as évekre azonban Csoszon ismét fölvirágzott, jelentős fejlődésnek indult a mezőgazdaság és a monetáris gazdaság. Az 1880-as évekig az ország a külvilágtól jórészt elzárkózva létezett, emiatt „remetekirályságnak” is szokás nevezni. Csoszon végül 1897-ben szűnt meg, amikor Kodzsong király császárrá kiáltotta ki magát, és ezzel létrejött a Koreai Császárság.
A modern koreai kultúra, etikett, társadalmi berendezkedés és szokások alapjainak nagy része Csoszon-kori örökség.