Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2022-43-1
Belgium történelme, az őskortól egészen napjainkig, szorosan összekapcsolódik a németalföldi régió, illetve szomszédai, Hollandia és Luxemburg történelmével. Belgium területén keresztül húzódik a germán és az újlatin nyelveket beszélő népcsoportokat elválasztó képzeletbeli határvonal. Az országban ennek megfelelően két nagy nyelvi-kulturális közösség, a francia és a flamand él, illetve az ország keleti részén található német kisebbség is.
Belgium neve az ókorban itt megtelepült törzs, a Belgae nevéből származik. A Kr. e. 1. században a rómaiak meghódították a területet, ahol Gallia Belgica néven alapítottak provinciát. A római birodalom bukása után a terület előbb a frankok befolyása alá került és a Frank Birodalom része volt, majd körülbelül a 11. század közepére önálló feudális államok alakultak ki.
Egészen a 19. századig Belgium területén kisebb-nagyobb grófságok-hercegségek léteztek, amelyek a szomszédos nagyhatalmak, Franciaország és a Német-római Birodalom befolyási övezetébe tartoztak. A francia forradalmi hadsereg csapatai 1794-ben elfoglalták ezen államokat és teljesen beolvasztották Franciaországba. Napóleon császár vereségét követően a mai Belgium az Egyesült Holland Királyság része lett, és csak 1830-ban, a belga szabadságharc győzelmét követően önállósodott az ország.
A felszabadulás után Belgium, Hollandia és Luxemburg 1947-es szerződésével létrejött a Benelux államok közössége, Belgium egyik alapító tagja a NATO-nak, majd az 1958. január 1-jén megszületett Európai Gazdasági Közösségnek, az Európai Unió elődjének és Brüsszelben található mindkét nemzetközi szervezet központja is.