Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-37-1
.jpg)
fiatalkori Buddha
A buddhista művészet a buddhizmus hatására készülő műalkotások létrehozása. Egyes képzőművészeti alkotások a különböző buddhákat, bódhiszattvákat és egyéb lényeket, ismert történelmi vagy mitológiai buddhista alakokat, illetve ezek életéből vett narratív jeleneteket ábrázolják, de ide sorolhatók a mandalák és a buddhista gyakorlatok egyéb segédeszközei — mint például a vadzsrák, a harangok, a sztúpák és a buddhista templomok. A buddhista művészet az indiai szubkontinensen alakult ki a történelmi Buddha színre lépése után, az i. e. 6–5. században. Ezután más kultúrákkal keveredve fejlődött, terjedt el előbb Ázsiában, majd az egész világon.
A buddhista művészet a dharma terjedésével mindenfelé helyi jellegzetességeket vett fel. Északi ága Közép-Ázsián és Kelet-Ázsián át terjedt, míg a déli ág Délkelet-Ázsiában hódított teret. A legkorábban Indiában virágzott, és ott hatott a hindu művészetekre is egészen addig, amíg a 10. század környékére az iszlám dinamikus terjedése és a hinduizmus felélénkülése miatt majdnem teljesen eltűnt a régióból.
Közös, bár irányzatonként és iskolánként eltérő vonásai és alapformái a buddhizmus vallási tanításában gyökereznek. A hatalmas területen kultúránként változó anyagokat és művészi felfogást képviselő buddhista művészet jellemző stílusairól csak kellő óvatossággal beszélhetünk.