Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-34-1
II. Fülöp Ágost francia király (franciául Philippe Auguste) (Gonesse, 1165. augusztus 21. – Mantes-la-Jolie, 1223. július 14.) a középkori Franciaország egyik legjelentősebb királya (ur.: 1180-tól haláláig), VII. (Ifjú) Lajos és Champagne-i Adél gyermeke és VIII. (Oroszlán) Lajos édesapja volt. Számos jelentős területtel gyarapította a királyi birtokot, így nagy szerepet játszott a Francia Királyság egységének kialakításában. A császári hangulatú augustus jelzőt, amelyet később többen neveként értelmeztek, 1185-ben, Artois, Valois, Amiens és Vermandois koronához csatolásakor kapta meg krónikásaitól, az 1214-es bouvines-i diadal után pedig hivatalosan is felvette.
Fülöp Ágost korára a számos háború ellenére a viszonylagos belső nyugalom jellemző. Nem voltak se komolyabb járványok, se éhínségek, amitől a lakosság gyarapodott és gazdagodott. A megélénkült a kereskedelem kiszolgálására több hidat építettek (például a Rhône-on Avignonban és Lyonban). A champagne-i vásár a tartomány tehetséges grófjainak támogatásával az európai gazdaság egyik motorjává vált, összekapcsolva az északi és déli kereskedelmi hálózatokat. A 12. század utolsó évtizedeitől számos új város jött létre, a meglévők komolyan növekedtek. Ezt a király örömmel támogatta, a kiváltságokat megújította és újakat adományozott. A városok fejlesztése nemcsak bevételeit növelte, de járulékos haszonként így egész országában kiterjeszthette hatalmát hűbéreseinek rovására. Különösen sokat tett Párizs fővárossá emelkedéséért. A rendkívüli prosperitás hatalmas jövedelmei feltöltötték az államkincstárt.
A hosszas harcokkal kivívott stabilitást maga a király csak rövid ideig élvezhette. Bár már az előző év óta betegeskedett, 1223-ban orvosainak tanácsa ellenére elindult Pacy-sur-Eure-ből, hogy Párizsban segédkezzen az újabb keresztes hadjáratokról tartott egyházi vitán. Az út fáradalmait azonban nem viselte el, és július 14-én Mantes-ban utolérte a halál. Testét Párizsba szállították, és a Saint-Denis-székesegyházban temették el az országnagyok jelenlétében.
Bár még csak a rex Francorum („a frankok királya”) megnevezést használta – többek között a pecsétjén is – fényes, országegyesítő diadalai előrevetítették a „modern” Franciaország-idea kialakulását. Művét fia, VIII. (Oroszlán) Lajos folytatta, így unokája, IX. Lajos már megnevezésében is rex Franciae („Franciaország királya”) lett.