Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-5-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Dénárja, melyen neve mellettmár rajta al-Ihsíd titulusa is
Dénárja, melyen neve mellett
már rajta al-Ihsíd titulusa is

Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd (arab betűkkel أبو بكر محمد بن طغج [Abū Bakr Muḥammad ibn Ṭuġǧ]) középkori muszlim fejedelem, az Egyiptomot, Palesztinát, Dél-Szíriát és a Hidzsázt uraló Ihsídida-dinasztia alapítója. Többnyire a kalifától kapott al-Ihsíd (arab betűkkel الإخشيد [al-Iḫšīd]) tiszteleti néven említik. Bagdadban született 882. február 5-én és Damaszkuszban hunyt el 946. július 24-én.

Török katonacsalád sarja volt. Apja az Egyiptomban függetlenedő Túlúnidák oldalán futott be fényes karriert a 910. század fordulóján, de élete végén bebörtönözték. Vele fia is fogságba került, majd szabadulása után részt vett az Ibn al-Mutazz-féle felkelésben. Ezután Egyiptomba ment, ahol a helyi kormányzó és a központi hadsereg vezetőjének jóvoltából egyre jelentősebb pozíciókat tölthetett be a szír-palesztin térségben. Bár már korábban is kinevezték, csak 935-ben vált önálló egyiptomi uralkodóvá, mert korábbi megbízatását a bagdadi hatalmi viszályok következtében rövid úton felülírták. A Fátimidák támadásának kivédésével sikerült megszilárdítania pozícióját, és a kaotikus évtizedek után a béke, a rend és a prosperitás időszakát hozta el a Nílus-völgyi tartományba.

Független helytartósága alatt igyekezett távol maradni a bagdadi intrikáktól, de mindvégig elismerte a tényleges hatalmukat elvesztő abbászida kalifák főségét, amit azok előbb a tiszteleti név megadásával, utóbb helytartóságának örökletessé tételével honoráltak. Uralkodása jelentős részében különféle, Mezopotámiából érkező ellenségek ellen kellett harcolnia a tartományon kívül, de Egyiptom védelmében. Szívesebben nyúlt a megvesztegetés, a lefizetés és a területi engedmények eszközeihez, semmint katonai erejét kockáztatta volna.

Ihsíd kezdettől örökös fejedelemség kialakítására törekedett, amit jól mutat, hogy amíg gyermekei kiskorúak voltak fivérét fogadtatta el örököséül, majd 943 őszén Abu l-Kászim Únúdzsúr (másképp Unúdzsar vagy Unúdzsúr) nevű fiára eskette fel seregének vezetőit és tartománya előkelőségeit. Ettől kezdve távollétében a fia irányította Egyiptom ügyeit. Utódaira stabil, erős államot hagyott. Holttestét Jeruzsálemben temettette el bizalmasa, Káfúr, aki a szíriai csapatok nagy részével Egyiptomba vonult, hogy biztosítsa gazdája fiának zavartalan öröklését.