Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-46-2
A hollókeselyű (Coragyps atratus) a madarak (Aves) osztályában az újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe sorolt újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjában a Coragyps nem egyetlen élő faja. Már a maja kódexek is említik.
A ma is élő hét újvilági keselyűféle egyike. Előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részétől egészen Chile középső harmadáig és Uruguayig tart. Megjelenése és angol neve (black vulture) ellenére nem közeli rokona se a barátkeselyűnek (Aegypius monachus) (angolul: Eurasian black vulture), se bármely más óvilági keselyűnek (Aegypiinae), lévén az óvilágiak a vágómadárfélék (Accipitridae) egyik alcsaládja. Főleg a nyíltabb területeket kedveli, például ligetekkel és bozótosokkal tarkított füves pusztákat. Szárnyának fesztávolsága valamivel kevesebb, mint másfél méter. Teste, bár meglehetősen nagy, a többi újvilági keselyűénél kisebb. Tollazata teljesen fekete. Feje és nyaka teljesen csupasz, szürke. Rövid csőre kampós.
A család többi tagjához hasonlóan elsődlegesen dögevő, de nem veti meg tojásokat sem, és időnként újszülött állatokat is zsákmányol. Emberi lakóhelyek környékén étrendjét a szeméttelepeken egészíti ki. A táplálékot főképp éles látásával fedezi fel — önállóan vagy más, jobb szaglású keselyűket követve. Mivel nincs alsó gégefője (syrinx), alig ad hangot, az is főképp sziszegés vagy mély torokhang. Tojásait sziklaüregekbe, odvakba, vagy ezek hiányában közvetlenül a talajra rakja le. Évente általában két fiókát nevel, őket visszaöklendezett táplálékkal eteti. Az USA-ban a vándormadarakról 1918-ban létrehozott szerződéssel (Migratory Bird Treaty Act of 1918) védetté nyilvánították.