Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-24-2
Kogurjo (hangul: 고구려, handzsa: 高句麗, RR: Goguryeo; i. e. 37 – i. sz. 668) az úgynevezett három királyság legnagyobb területű állama volt a Koreai-félszigeten. A legenda szerint Ko Dzsumong () alapította a Tedong () folyó völgyében, történészek szerint valószínűbb, hogy a törzsi állam az i. e. 2. században jött létre.
Fénykorát az 5. században élte, amikor Kvanggetho () és fia, Csangszu () meghódította csaknem teljes Mandzsúriát és Belső-Mongólia egy részét is. Legnagyobb kiterjedése idején nyugaton a Liao folyóig, keleten a Tengermelléki határterületig, északon a mandzsúriai Szunghua () folyóig, délen a Szobek ()- és Csharjong ()-hegységig terjedt. A folyamatos háborúk — különösen a 7. században Sillával és a kínaiakkal — valamint a belső viszályok kimerítették Kogurjót (), ami 668-ban összeomlott. Területeinek egy részét Silla szerezte meg, más részét a kínaiak.
Kultúrájában keveredett a buddhizmus, a konfucianizmus, a sámánizmus és a taoizmus; kínai feljegyzések szerint az itt élők szerettek táncolni és énekelni. Építészeti sajátosságaikat a fennmaradt erődökből és a temetkezési helyekből ismerjük. A sírokat kirabolták, így nem maradt fenn annyi tárgyi lelet, mint Sillából, a kogurjói () falfestmények azonban értékes tanúi a kor életének, szokásainak.
A mai Kínában és Észak-Koreában található Kogurjo ()-kori maradványok egy részét az UNESCO Világörökség-programjába is felvették az ősi Kogurjo () királyság fővárosai és sírhelyei valamint Kogurjo ()-síremlékek néven.