Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-12-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bodhiszattva szobor a Szuj-dinasztia korából
Bodhiszattva szobor
a Szuj-dinasztia korából

A buddhizmust az első században, a Han-dinasztia idején indiaiak ismertették meg Kínában, és ettől kezdve a egészen a modern korig jelentős szerepet játszott az ország történelemében. Sok indiai buddhista szöveget fordítottak le kínai nyelvre, ezeket idővel már Kínában írtak egészítettek ki. Az így létrejött, nyomtatott kínai buddhista kánon nagy hatással volt egész Kelet-Ázsia kulturális légkörére, többek között Koreában, Japánban, a Rjúkjú-szigeteken és Vietnámban. Az Indiából és Nepálból érkezett vallás, filozófia és tudomány a kínai irodalom és a nyelv fejlődéséhez is hozzájárult.

A meditáció, a mantra szavalás, az Amitábha Buddha tudatosság, az aszkézis és a vegetarianizmus beépült az emberek hétköznapjaiba. A Ming-dinasztia korában írt elbeszélésekből tudjuk, hogy a világi gyakorlók gyakran folytak bele Tiszta Föld és csan buddhista gyakorlatokba, és a buddhista szútrákat is tanulmányozták. A Szív szútra és a Gyémánt szútra volt a két legnépszerűbb; ezeket a Lótusz szútra és az Avatamszaka-szútra követte. A világi hívek gyakran kötelezték el magukat a mantrák szavalására; ezek közül a Nílakantha dháraní és a Cundí Dháraní volt a legnépszerűbb. Robert Gimello megfigyelése alapján a kínai buddhista közösségekben a cundi ezoterikus gyakorlatai mind a köznép és az elit számára is kedvesek voltak. Nagyra tartották és széles körben ismerték Avalókitésvara és Ksitigarbha bódhiszattvákat, Amitábha Buddha és a Gyógyító Buddha mahájána alakjait. A kínai társadalom minden szintjén elfogadták a karma és az újjászületés tanát, és mind az egyházi, mind a világi hívek elzarándokoltak az ismert buddhista kolostorokba és a négy kínai szent hegyhez.

A kínai buddhisták számát rendkívül nehéz megbecsülni. Az amerikai PEW kutatóközpont szerint a lakosság több mint 18%-a tekinthető buddhistának (2015). Az ellentmondó adatok ellenére világosan látszik, hogy az enyhülő politikai légkör kedvez a spiritualitás új megjelenésének. Az országban már újból több mint 28 000 buddhista kolostor és 16 000 templom működik, ezekben a szerzetesek és apácák száma megközelíti a negyedmilliót. A kínai buddhizmusban hagyományosan fontos szerepet játszottak a világi gyakorlók, akik lelkigyakorlatai igen hasonlóak az egyháziakéhoz. Világi buddhistáktól rengeteg történelmi életrajz maradt fenn, ezekből megismerhetjük gyakorlataikat és a kínai buddhizmusban elfoglalt jelentős szerepüket. Ezen felül jezsuita szerzetesek — például Matteo Ricci — elbeszéléseiből is fény derül arra, mennyire áthatja a buddhizmus a kínai elit gondolkodását és a kultúrát.)