Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-45-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Szovjet T–54 harckocsi a Terror Háza Múzeumban
Szovjet T–54 harckocsi a Terror Háza Múzeumban

A harckocsi (köznapi nevén tank vagy páncélos) körbeforgatható lövegtoronnyal ellátott páncélozott harcjármű. A tank elnevezés eredete a TANK kódszó, ami a harckocsi fedőneve volt az I. világháborúban, és az angol watertank, azaz „víztartály” szó rövidítése. A nyugati (angol nyelvű) terminológiában használt Main Battle Tank (MBT) megnevezés az általános, harckocsi célra kifejlesztett páncélozott eszközöket jelenti.

A harckocsi komplex fegyverrendszer, a közvetlen harci érintkezés feltételeinek megfelelő páncélozott harcjármű. A „tank” a tűzerő, a páncélvédettség és a mozgékonyság kombinációja. A tűzerőt a harckocsi fegyverzete, legtöbbször harckocsilöveg és kiegészítő fegyverzet adja, a páncél a személyzetet, a motort és a lőszereket védi. A páncélvédettség függ a páncél vastagságától, anyagától, illesztésének módjától és nem utolsósorban a páncéllemezek dőlésszögétől is. A mozgékonyság legfőbb jellemzői a sebesség, a terepjáró képesség és a hatótávolság. A mozgékonyságot sok minden befolyásolja: a motor típusa és teljesítménye, a futómű felfüggesztése és elrendezése, a lánctalp szélessége, az erőátviteli rendszer, a páncélzat vastagsága, azaz a jármű össztömege.

A harckocsi megépítését az első világháború harcászati tapasztalatai tették célszerűvé. Tervezését 1915-ben kezdte meg Sir William Tritton és Walter Gordon Wilson. Az általuk létrehozott első valódi tank a „Mother” volt. A franciaországi fejlesztésekkel párhuzamosan 1916-ban kezdték el a harckocsik tömeges gyártását és bevetését. A huszadik század hadtörténetének egyik legmeghatározóbb eleme volt a tüzérség harcjárművekre adaptálása.

A harckocsik napjainkig meghatározó elemei korunk hadseregeinek. Gyakran felbukkan az a tézis, miszerint a harckocsikat azok árának töredékéért beszerezhető páncéltörő eszközökkel ki lehet lőni, és ezért feleslegesek. Erre rendre rácáfol a valóság, ugyanis a fegyver komplexitásánál fogva képes megfelelni az egyre fejlődő harctéri kihívásoknak. A költséges fejlesztés, gyártás és fenntartás dacára mind harcászati-támadó, mind -védő feladatokra alkalmas. A szárazföldi fegyvernemek legerősebb páncélzatú harceszközeként meg tudja védeni az alá beosztott alegységeket, és védelemből könnyen megy át támadásba. Egy területet huzamosabb ideig megtartani szinte csak harckocsikkal lehet. Megjelenése demoralizálhatja az ellenfél gyalogságát. Napjainkban a harckocsik feladata tovább bővül; meg kell felelniük az irreguláris és az aszimmetrikus hadviselés követelményeinek is.