Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-35-2
A hindu templomépítészet teológiai hagyományok által szabályozott, szigorú geometriai formák rejtett jelentésein alapuló építészeti stílus, amely az 5. századtól mindmáig szerte a világon meghatározza a hindu vallás kegyhelyeinek kialakítását és építésük módját. A templomi istentiszteletek rituális formáit az ősi tanok, az úgynevezett ágamák és sásztrák rögzítik. Ezek előírják a templom építésének módját és azt is, hogyan imádják bennük az isteneket. Az istentisztelet a szekta jellegével változik, azaz saiva, vaisnava vagy sakti (ezekben Sivát, Visnut vagy a kreatív őserőt, női energiát tisztelik). Jelenleg több mint 500, a hindu templomok építéséhez – tervezésükhöz, felavatásukhoz, karbantartásukhoz, különböző javításaikhoz – szükséges adatokat tartalmazó szanszkrit kézikönyvet ismerünk.
A buddhista, hindu és dzsainista tradíciók már évszázadok óta együtt élnek az indiai szubkontinensen. Ezek nemcsak a legváltozatosabb hiedelmeket, de a templomok formáit is rendszeresen átveszik egymástól. A hindu építészet máig erőteljesen támaszkodik bizonyos ősi hagyományokra. Az évszázadok alatt kifejlesztett különleges, építészeti önkifejező stílusát a hindu befolyás alatt álló dél-ázsiai térség számos vidékén átvették és a helyi jellegzetességekkel vegyítve fejlesztették. A hindu építészet erősen befolyásolta a ma viszonylag kis létszámú dzsaina közösség vallási építészetét is.
A hinduizmus jelenleg az elsődleges vallás Indiában. Történelme altt többször háttérbe szorult, különösen a 11. századtól, amikor a muszlim hódítók elfoglalták az ország északi részét, tönkretéve számos hindu építészeti emléket. Az iszlám vallási építészet építészeti koncepciója alapvetően különbözik a buddhista és a hindu vallásétól, így kezdetben a delhi szultánok, majd később a mogul hódítók kevéssé becsülték India ősi vallásainak korai alkotásait. A kulturális értékmegőrzés a brit fennhatóság alatt, a 19. század közepétől kezdődött, és eredményeként a Nyugat fokozatosan megismerte az elfeledett, kimagasló művészettörténeti emlékeket.