Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-51-2
Johann Sebastian Bach (Eisenach, 1685. március 21. – Lipcse, 1750. július 28.) barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége, a protestáns egyházi zene kiemelkedő képviselője.
A 17. század elejéig visszavezethető Bach dinasztia legjelentősebb alakja volt. Eisenachban született, itt tanult meg zenélni — kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól. 1700-ban, lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuózává vált. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista állást, itt vette feleségül másod-unokatestvérét, Maria Barbara Bachot.
A következő évben ismét a weimari udvarba került, ezúttal mint orgonista és kamaramuzsikus. 1717-ben elhagyta Weimart és a kötheni herceg szolgálatába állt. Itt írta kamara- és versenyműveinek jelentős részét. Feleségének halála után rövidesen ismét megnősült: Anna Magdalena Wilkent vette el. 1723-ban, a zenerajongó kötheni herceg halála után Bach megpályázta és elnyerte a Lipcsei Tamás-templom kántori állását. Életének utolsó negyed századában iskolai és templomi tevékenysége mellett rengeteget komponált, és elvállalta a Collegium Musicum igazgatását is. Mindennapjait megnehezítették az anyagi gondok és gyakori konfliktusai az iskola vezetésével. Rohamosan gyengülő látása miatt szemműtétet végeztek el rajta, de az nem sikerült, és Bach megvakult.
Hatása felmérhetetlen az európai zenekultúrára. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak. Bach művészetében érkezett csúcspontjára a barokk hangszeres polifónia. E stílus legfontosabb műfaja, a fúga általa nyerte el legtökéletesebb és legkoncentráltabb kifejezőerejét. Műveinek jó része vallásos tárgyú; ezek alapja a protestáns korál. Művészete a barokk kor zenei törekvéseinek hatalmas összefoglalása.
Kiemelten gazdag életművéből 2014 adventjében fokozott aktualitást kap a háromszáz éve, 1714. december 2-án, az akkori advent első vasárnapján az új egyházi év kezdetének tiszteletére komponált műve: a Nun komm, der Heiden Heiland, amely először akkor hangzott fel a weimari vártemplomban.