Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-15-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Siemens–Martin-kemence hosszmetszete egy 1895-ös kiadványból
Siemens–Martin-kemence hosszmetszete
egy 1895-ös kiadványból

A Siemens–Martin-acélgyártó eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevébe a „Siemens” név a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott és itt felhasznált, váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer miatt került. A szakirodalom általában megkülönbözteti az eljárást és a kemencét; előbbit „Martin-acélgyártásnak”, utóbbit „Siemens–Martin-kemencének” nevezik. Az eljárás lehetővé tette, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhassanak. A SM-kemence betétje ennek megfelelően lehet csak folyékony, csak szilárd, vagy a kettő együttesen. A módszerrel igen változatosan ötvözött acélok állíthatók elő, de az erősen ötvözött acélokat más módszerekkel gyártották.

Martin a módszerével gyártott első, 1,5 tonnányi acélt 1864. április 8-án csapolta le a franciaországi Sireuilben. A Martin-acélgyártás mintegy száz évig volt az acélmetallurgia vezető módszere, csak az oxigénes konverteres eljárás(ok) előretörése nyomán csökkent a jelentősége, napjainkra gyakorlatilag megszűnt. A magyarországi Martin-acélgyártás 1876-ban kezdődött Resicán, és 1992 végén a Dunai Vasműben ért véget.

A Siemens–Martin-kemence felépítése többször is változott – a legszembetűnőbben az első és a hátsó fal, valamint a tűzfejek kiképzése. Az első és a hátsó fal kezdetben függőleges volt, majd – a falazatok javításának egyszerűbbé tétele miatt – kifelé döntötték őket (a hátsó falat jobban). A fejlődés végén a tendencia megfordult: a legkorszerűbb SM-kemencék falait befelé döntötték (März–Boelens-kemence). A tűzfejek egymást követő megoldásaival a levegő és a fűtőközeg mind hatékonyabb keveredését, a lángparaméterek javítását tűzték ki célul. A gáztüzelés helyett több helyen bevezették az olajtüzelést, majd külön oxigénáramot juttattak be a kemencébe (oxigénes intenzifikálás).

A gyártás öt lépcsője: a berakás, a beolvadás, a frissítés, a dezoxidáció és ötvözés (kikészítés), illetve a csapolás. Ezek közül a metallurgiai szempontból legfontosabb folyamatok a frissítő és a kikészítő szakaszban játszódnak le.