Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-52-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az ősbemutató plakátja 1875-ből
Az ősbemutató plakátja 1875-ből

A Sába királynője Goldmark Károly 1875. március 10-én, Bécsben bemutatott operája. Ez volt a szerző első operája, és egyből meghozta számára a világhírt. A mű témáját Goldmark véletlenül ismerte meg Bécsben. A szövegkönyvet Salomon Hermann Mosenthal írta, de maga Goldmark is sokat dolgozott rajta. Az opera öt év alatt, 1867 és 1872 között készült el. A premier a Burgtheaterben hatalmas közönségsiker volt. Ezután a Sába királynője bejárta a világ nagy színpadait, és mindenhol osztatlan sikert aratott; legutóbb 2002-ben, Németországban újították fel. Bár a Keszthelyen, német ajkú zsidó családban született Goldmark nem tudott magyarul, gyermekkorának nagy részét Magyarországon töltötte, és később sem tagadta meg magyar identitását. Éppen ezért nem túlzás azt mondani, hogy a Sába királynője a legsikeresebb magyar opera volt, amit valaha magyar szerző papírra vetett; a magyar operák közül A kékszakállú herceg vára mellett csak ez a darab tudott igazán gyökeret verni a külföldi színpadokon.

Az 1860-as években a zeneszerző legjelentősebb pártfogója a Bettelheim család volt. A témára Bettelheim asszony hívta fel a zeneszerző figyelmét, amikor elmondta neki, hogy a bécsi operaház főrendezője egy Sába királynőjét ábrázoló festményhez hasonlította lánya, Karolin szépségét. Az asszony Goldmark kérésére elmondta, amit a szentírásban olvasott Sába királynője és Salamon király találkozásáról. A zeneszerző Klein urat, a házitanítót kérte meg, hogy írjon neki egy színpadi művet a történetből. Klein az időben tárcákat és rövid novellákat írogatott, és ezeket olykor a kisebb hetilapok közölték is. A házitanító pár nap alatt el is készült a librettó vázlatával, de Goldmark elégedetlen volt vele, így az opera hosszú ideig csak terv maradt. Több év telt el, mire egy váratlan fordulat előremozdította az eseményeket.

Salomon Hermann Mosenthal (1821–1877) szövegkönyvíróval Goldmark véletlenül találkozott, amikor egy alkalommal Bécs utcáin sétálva éppen abba a kapualjba húzódott az eső elől, ahol Mosenthal is várta a zivatar végét. Korábban párszor már összefutottak irodalmi estélyeken és kávéházakban, így beszélgetni kezdtek. Mosenthal megkérdezte a zeneszerzőt: nem gondolt-e arra, hogy operát írjon — Goldmark pedig elmondta, hogy már évek óta foglalkoztatja a dolog, a témája is megvan hosszú ideje, de megfelelő szövegkönyvírót nem sikerült találnia. Elbeszélte Sába királynőjének történetét, és megkérdezte Mosenthalt, hogy nem lenne-e kedve a szövegkönyv megírásához. Ő készségesnek mutatkozott, és kérte a cselekmény vázlatát, hogy kiderüljön, mit tud kezdeni a dologgal.