Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-50-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fántermő szegfűgombácska (Marasmiellus ramealis) a kalaposgombák rendjén belül a szegfűgombafélék családjába tartozó Marasmiellus nemzetség egyik gombája. A fajt korábban külső jegyei miatt a szegfűgombák (Marasmius) nemzetségébe sorolták, azonban nem jellemző rá az a szegfűgomba-fajoknál tapasztalható jelenség, hogy a kiszáradt, összezsugorodott termőteste nedvesség hatására újraéled és spórákat termel.

Kalapja mindössze 4‑10, legfeljebb 12 mm átmérőjű, eleinte domború, majd közepe később kiterül, köldökösen bemélyed, idős példányokon egészen lapossá válik. Színe fehéres, krémszínű, középen barnás vagy hússzínű, felszíne finomszemcsés lehet. A kalap pereme gyakran ráncos, áttetszően bordázott és bőrszerűen szívós. Lemezei ritkán állnak, fehéresek vagy krémszínűek, anasztomizálnak (a lemezsíkra merőleges összeköttetések láthatók rajtuk), szélesen illeszkednek a tönkhöz. Tönkje az általában hosszú tönkű Marasmius-fajokkal szemben a kalappal nagyjából megegyező méretű, csupán 1‑1,5 (esetleg 2) cm hosszú és csaknem mindig vékonyabb 1 mm-nél. Sokszor kissé excentrikusan kapcsolódik a kalaphoz; függőlegesen elhelyezkedő ágakon vagy a gallyak alsó oldalán kifejlődve görbe, nem ritkán 180°-ban visszahajló tönköt növeszt. A tönk is fehéres színű, tövénél viszont húsvörös vagy okkersárgás is lehet; felszíne többnyire pelyhes-korpás. A gomba húsa nagyon vékony, íze és szaga jellegtelen.

A gombagyűjtők számára értéktelen apró mérete miatt. Spórapora fehér, spórái orsó alakúak, méretük 8‑10 × 3‑3,5 μm. Az 1950-es évek végén svéd tudósok antibiotikus hatású vegyületet mutattak ki a gombában; az újonnan felfedezett anyagot az akkor elfogadott nemzetségnév (Marasmius) után marazinnak nevezték el.