Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-3-1

Helmuth Karl Bernhard von Moltke gróf, az „idősebb Moltke” (Moltke der Ältere) (1800 – 1891) porosz tábornagy, 1858–1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke. Kiváló katonai stratéga volt. A porosz (majd az egyesített német) haderő az ő hadvezéri irányításával vívta ki háborús győzelmeit az 1864-es porosz–osztrák–dán háborúban, az 1866-os porosz–osztrák háborúban és az 1870–71-es porosz–francia háborúban. Bismarck kancellár mellett kiemelkedő szerepet játszott a Német Császárság 1871-es létrehozásában.

1818-ban a dán királyi hadseregben kezdte szolgálatát, majd átlépett a porosz királyi haderőbe. Kijárta a porosz vezérkari akadémiát, beosztották a vezérkarhoz. Vilmos királyi herceg, a későbbi porosz király, majd német császár felfigyelt kiemelkedő képességeire, és 1858-ban a porosz királyi haderő vezérkari főnökévé nevezték ki. Korszerűsítette a hadszervezetet, a mozgósítás rendjét pedig a kor modern szállítóeszközére, a vasútra alapozta.

1864-ben a második schleswigi háborúban a szövetséges német haderők egyesített vezérkarának főnöke volt, személyesen irányította győzedelmes hadseregeit. Ezután szabad kezet kapott reformjaihoz, amikkel megnövelte a „nagyvezérkar” hatalmát.

1866-ban a porosz–osztrák háborúban személyesen irányította csapatait a königgrätzi csatában, amelyben súlyos vereséget mért az Osztrák Császárságra és Szászországra.

Az 1870–71-es porosz–francia háborúban az egyesített német haderők vezérkari főnökeként egyszerre mozgatta három hadseregét. A sedani csatában megadásra kényszerítette a francia főerőt, még III. Napóleon császár is fogságba esett. 1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében jelen volt a Német Császárság kikiáltásánál.

A nagy győzelem után vezértábornaggyá léptették elő, grófi címet kapott és a porosz Főrendiház tagja lett. 1888-as visszavonulásáig a német Nagyvezérkar főnöke maradt. Búcsúbeszédében óva intette hazáját egy újabb európai háborútól.