Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-22-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ur lyre.jpg

Sumer művészetnek nevezik ókori Mezopotámiában a korai dinasztikus korban és az úgynevezett sumer reneszánsz idején készült műalkotásokat. A korai dinasztikus korban három fázist különböztetnek meg: első szakasza mintegy kétszáz év volt i. e. 2900 és i. e. 2700 között. A második szakasz i. e. 2700-tól i. e. 2600-ig, a harmadik i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig tartott. A városok rendszere eközben sűrűbbé vált, a települések megnőttek. Úgy tűnik, i. e. 2500-ra a népesség nyolcvan százaléka legalább negyven hektáros városokban lakott. A korai dinasztikus korszak gazdasági és művészi fejlődésében a prímet az Urukhoz (mai nevén Varka) közeli városok vitték, így például Ur (ma: Tell el-Mukajjar), Ningirszu, Lagas (el-Hiba), Umma (Tell-Dzsóha), Nippur, és Kis (Tell al-Uhajmir) valamint a Dijála folyó völgyének néhány települése, köztük Esnunna (Tell Aszmar) és Tutub (Khafádzsa) — valamennyi a mai Irakban.

A korai dinasztikus korból több templom maradványait ismerjük — a templomokat évezredeken át egymás romjaira építették. A legjelentősebb templomok maradványait Khafádzsában, Máriban (Tell-Hariri, Szíria), Eriduban (Abu Sahrein, Irak) és Ubaid városában tárták fel. Alaprajzuk fejlődött, egyre bonyolultabbá vált. A korai dinasztikus kor I. fázisában indult virágzásnak a kőmetszés művészete. A pecséthengerek elterjedtek, a tisztviselők megszokott eszközeivé váltak. A II. fázisban az alakok még vonalasak, a nagyobb felületeket, mint az állatok testét még laposan, a térből alig kiemelve ábrázolták. A plasztikusan kidolgozott figurák a III. fázisban jelentek meg. A pecséteken leggyakrabban egymással harcoló állatokat és fantasztikus lényeket jelenítettek meg. A kőszobrokat, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára készítették. A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult ki az a később elterjedt szokás, hogy a hívők magukat helyettesítő szobrokat állítottak fel az istenség előtt. A test alakját geometrikus formákra egyszerűsítették le. Ez a sematikus szobrászat terjedt el a Dijála-folyó völgyében és Mezopotámia déli részén. A kor jellemző kőszobrászati alkotásai voltak a háborús sztélék és a fogadalmi domborművek. A korai dinasztikus kor III. fázisában a kőszobrászat teljesen átalakult, a szobrászok finomították kőfaragó technikájukat, és naturalisztikusabb ábrázolásra törekedtek. A formákat lekerekítették, a részleteket pontosabban dolgozták ki. Az i. e. 3. évezredben jelentősen fejlődtek a fémműves technikák is, főleg a bronz megmunkálása.