Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-16-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ÓKÜ maradványainak légifotója
Az ÓKÜ maradványainak légifotója

Az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) az észak-magyarországi iparvidék jelentős kohászati vállalata volt.

Gömörben a térség vasérc- és szénbányái, illetve a fában gazdag erdőségek miatt sok évszázados a kohászat hagyománya. Az iparszerű vaskohászat az 1700-as évek elején, a Rákóczi-szabadságharc idején indult meg. Az első fontos vaskohászati egyesülések, a Murányi Unió és a Rimai Coalitio az 1800-as évek első évtizedében alakultak. Ezek a kis vállalkozások nem voltak igazán életképesek, és ez a termelőerők további koncentrációját igényelte. Némi késedelem és szervező munka után a két korábbi egyesület és néhány más vasiparos részvételével 1845-ben jött létre a Gömöri Vasművelő Egyesület. Az új társulás Ózdon épített új gyárat; lényegében ezzel kezdődött az ózdi vasgyártás. Az iparágban fokozatosan kibontakozó verseny, a hatékonyság és egyéb okok miatt szorosabb fúzióra volt szükség, és 1852-ben, immár az ózdi gyár részvételével alakult meg a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület. A szervezetben az ózdi gyár fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott. A társaság felvirágzott, és a komoly műszaki fejlesztések hatására tiszta nyeresége pár év alatt megtöbbszöröződött.

Az Ózd környéki eseményekkel hozzávetőleg párhuzamosan Salgótarjánban hasonló folyamatok eredményeként alakult meg 1868-ban a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat. A két gyár koalícióját többször is javasolták, de csak 1881-ben hajtották végre: ekkor alakult meg a „Rima”, azaz a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt., a kor vaskohászati mamutvállalata. 1898–1900-ban az rt. gyárai adták az ország nyersvastermelésének közel 44%-át, az acél 44%-át, a hengerelt acéláru 44%-át. Az első világháború és a trianoni szerződés miatt ez a társaság is nehéz helyzetbe került, de – a jelentős nyersanyagproblémák ellenére – viszonylag rövid idő alatt helyreállította termelését. Folyamatos műszaki fejlesztéssel, korszerűsítéssel, új termelő egységek beállításával egyre sikeresebben termeltek, amit erőteljesen segítettek a második világháború előtt szaporodó megrendelések is.