STS–72

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
STS–72
Sts-72-patch.png
STS-72 crew.jpg
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Endeavour
A repülés paraméterei
Start 1996. január 11. 09:41:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-B
Keringések száma 142
Leszállás
ideje 1996. január 20. 07:41:41 UTC
helye Kennedy Űrközpont
Időtartam 8 nap 22 óra 1 perc 47 mp
Megtett távolság 6 000 000 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–74
STS–75
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–72 témájú médiaállományokat.

Az STS–72 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 74., a Endeavour űrrepülőgép 10. repülése.

Küldetés[szerkesztés]

A nyolcnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Vakata Kóicsi az első japán küldetésspecialista, egyben működtette a robotkart.

Jellemzői[szerkesztés]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap[szerkesztés]

1996. január 20-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,1 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 470 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 182 kilogramm, leszálló tömeg 98 549 kilogramm. Szállított hasznos teher 6510 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés]

  1. Shuttle Solar Backscatter Ultraviolet Experiment (SSBUV-8) – ózon koncentrációjának, a Nap ultraibolya sugárzásának visszaverődési mértékének mérése a Föld felső légkörében. A mérések kiegészítették a NASA Nimbus–7, a Nemzeti Óceán- és Légköri Hivatal (NOAA) műholdjainak, az orosz Metyeor–3/TOMS műhold, az Európai Űrügynökség (ERS–2) műholdak adatait.
  2. Shuttle Laser Altimeter Payload (SLA-01/GAS) – a földi növényzet topográfiai adatállományának frissítése,
  3. National Institutes of Health NIH–R3 – három korosztályos – szülés utáni 5-14, 8-17 és 15-24 nap – patkányok biológiai kísérlete,
  4. Space Tissue Loss Experiment (STL/NIH–C) – súlytalanság következtében elvesztett izomréteg helyreállításának kísérlete,
  5. Thermal Energy Storage (TES-2) – hőenergia tárolási kísérletek lítium -fluorid, kalcium-fluorid több komponens alkalmazásával.
  6. Get Away Special (GAS) – folyadékok vizsgálata, tűzvizsgálat mikrogravitációs környezetben.
  7. Kereskedelmi megrendelésre protein kristályok növesztése.

Műhold[szerkesztés]

SFU[szerkesztés]

Építette a Mitsubishi, üzemeltette a NASDA. Megnevezései: Space Flyer Unit (SFU); SFU (1995-011A). Kódszáma: SSC 23521.

1995. március 8-án, a Japán Űrügynökség megbízásából, a Tanegashima Space Centerből, egy H–2 rakéta segítségével a Himawari–5 meteorológiai műhold társaságában állították pályára. Az orbitális egység pályája 91,22 perces, 28,46 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 319 kilométer, az apogeuma 350 kilométer volt. Súlya 3577 kilogramm. Az űreszköz 10 hónap alatt automatikus programot (anyagtudományi, biológiai, mérnöki és csillagászati) hajtott végre. A műholdat 308 nap (0,84 év) után 1996. január 16-án a robotkarral történő elfogását követően, a napelemtáblákat leválasztották, hogy elhelyezhető legyen a raktérbe. Az adatok kiértékelése céljából visszahozták a Földre.

SPARTAN–206[szerkesztés]

Többször alkalmazható tudományos űreszköz, gyártotta a NASA Goddard Space Flight Center (GSFC), üzemeltette az Office of Aeronautics and Space Technology (OAST). A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a Spartan–1 (1985 – 048E) az STS–51–G segítségével végezte feladatát, a második a Challenger-katasztrófa során megsemmisült. küldetésén indult szolgálatra. A SPARTAN–206 a sorozat hetedik űregysége.

Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–206); SPARTAN–206 (1996-001B); Office of Aeronautics and Space Technology (OAST-Flyer). Kódszáma SSC 23763.

Három tengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés első napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. Az orbitális egység pályája 90,64 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 302 kilométer, az apogeuma 310 kilométer volt. Formája téglalap, mérete 1 méter x 1,25 méter x 1,5 méter. Hasznos tömege 1198,6 kilogramm. A műhold az űrrepülőgéptől 50 órán keresztül önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatok nem továbbították a Földre, hanem a fedélzeti memória kapacitás 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve visszahozták a Földre.

Legfőbb műszerei voltak:

  1. Return Flux Experiment REFLEX) – számítógép modell alapján fényáram kísérlet és az űrrepülőgép okozta szennyeződés mérése,
  2. GPS Attitude Determination and Control Experiments (GADACS) – GPS ellenőrző kísérlete (hely, sebesség),
  3. Solar Exposure to Laser Ordnance Device (SELODE) – lézerfény alkalmazásával a napkoronát vizsgálta,
  4. Spartan Packet Radio Experiment (SPRE) – rádióamatőr kommunikációs kísérlet

Űrséták[szerkesztés]

Az űrséták (kutatás, szerelés) alkalmával tesztelték azokat a műveleteket (mozgások, eszközpróbák, kábelcsatlakoztatások), amelyek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésénél kerülnek felhasználásra. Vakata a robotkar segítségével emelési műveleteket hajtott végre, az űrhajósok pedig megadták a szükséges segítséget. A biztonsági hevedert különböző pontokon rögzítették, hogy mozgásuk kezelhetőbb legyen. Az OAST–Flyer platform (laboratórium) visszanyerésekor Scott felmászott a robotkarra, hogy tesztelje az űrruha hővédő (hideg, meleg hatások ellen) képességét. Tesztelték az elektronikus mandzsettát (ECC), egy beépített, hordozható laptopot.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

Nyolcadik nap[szerkesztés]

1996. január 20-án a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 22 órát, 1 percet és 47 másodpercet töltött a világűrben. 6 000 000 kilométert (3 700 000 mérföldet) repült, 142 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet[szerkesztés]

(zárójelben a repülések száma az STS–72 küldetéssel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés]

  • Brian Duffy (3), parancsnok
  • Brent Ward Jett (1), pilóta
  • Leroy Chiao (2), küldetésfelelős
  • Winston Elliott Scott (1), küldetésfelelős
  • Vakata Kóicsi (1), küldetésfelelős
  • Daniel Thomas Barry (1), küldetésfelelős

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–72 témájú médiaállományokat.
  • STS–72. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
  • STS–72. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
  • STS–72. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
  • STS–72. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
  • STS–72. nss.org. (Hozzáférés: 2013. november 10.)