SPAD S.XIII

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SPAD S.XIII
SPAD XIII 040510-F-1234P-019.jpg

Funkció Vadászrepülőgép
Gyártó SPAD
Tervező Louis Béchéreau
Gyártási darabszám 8472

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1917. április 4.[1]
Méretek
Hossz6,25 m
Fesztáv8,25 m
Magasság2,60 m
Szárnyfelület21,1 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg566 kg
Tömeg üzemanyaggal856 kg
Hajtómű
Hajtómű Hispano-Suiza 8Be V8 hengerelrendezésű vízhűtéses benzinmotor
Teljesítmény220 LE kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 218 km/h
Hatósugár 2 óra
Legnagyobb repülési magasság 6650 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SPAD S.XIII témájú médiaállományokat.

A SPAD S.XIII együléses, kétfedelű francia vadászrepülőgép volt az első világháborúban. 1917-ben jelent meg a nyugati fronton. Franciaország mellett a többi szövetséges állam is használta.

Előzmények[szerkesztés]

A SPAD S.XIII a SPAD S.VII továbbfejlesztése volt. A SPAD 7 1916-ban lépett szolgálatba, de 1917 elején már rendszeresen alulmaradt a német felderítő gépekkel vívott légicsatákban. A francia pilóták legjobbja, Georges Guynemer is elkezdett egy továbbfejlesztett változat mellett lobbizni. A SPAD tervezője Louis Béchereau először a SPAD S.XII-t készítette el, ami azonban csak mérsékelt sikert aratott, ezért ezt továbbfejlesztve elkészült a SPAD S.XIII.

A SPAD S.XIII számos aerodinamikai és egyéb továbbfejlesztésben különbözött elődjétől, beleértve a nagyobb szárnyfelületet, az erősebb Hispano-Suiza motort és egy második Vickers gépfegyvert a tűzerő növelése érdekében. Mindezek a változtatások megnövelték a repülőgép teljesítményét a repülésben és a harcban egyaránt. A gép gyorsabb volt mint a vele egyidőben repült brit Sopwith Camel és a német Fokker D.VII, azonban a manőverezhetősége rosszabb volt, különösen alacsony sebesség mellett.

Története[szerkesztés]

1917. április 4-én repült először a SPAD S.XIII és a következő hónapban már a francia légierő, a Aéronautique Militaire kötelékében már szolgálatba is állt. Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje által megvásárolt 893 darab gépnek majdnem a fele még 1920-ban is szolgálatban volt. A háború után exportálták továbbá Japánba, Lengyelországba és Csehszlovákiába is.

Hadrendbe állító országok[szerkesztés]

 Argentína
(két repülőgép)
 Belgium
 Brazília
 Csehország
(a háború után)
 Franciaország
Görögország 1822 Görögország
 Olasz Királyság
 Japán
 Lengyelország
(a háború után)
 Orosz Birodalom
 Thaiföld
Spanyolország 1785 Spanyolország
 Törökország
 Egyesült Királyság
 Amerikai Egyesült Államok
 Uruguay

Pilóták[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. winchester, 23

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Sharpe, Michael. Biplanes, Triplanes, an Seaplanes. London: Friedman/Fairfax Books (2000). ISBN 1-58663-300-7 
  • Winchester, Jim. Fighter - The World's Finest Combat Aircraft - 1913 to the Present Day. barnes & Noble Publishing, Inc. and Parragon Publishing. ISBN 0-7607-7957-0 


Külső hivatkozások[szerkesztés]