SN 1987A

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1987A szupernóva maradványa a kép közepe felé

Az SN 1987A egy II típusú szupernóva a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszert kísérő törpegalaxisban.

Felfedezése[szerkesztés]

A belőle jövő fény a Földet 1987. február 24-én érte el, bár a mag összeroppanása során kibocsátott neutrínókat már február 23-án észlelték. Mivel ez volt 1987-ben az első felfedezett szupernóva, ezért az „1987A” jelölést kapta. Felfedezője Ian Shelton, aki a Chile-i Las Campanas Obszervatórium munkatársa. Tőle függetlenül fedezte fel Albert Jones Új-Zélandon, valamint Colin Henshaw Zimbabwében.[1][2]

Leírása[szerkesztés]

Nagyjából 50 kiloparszek távolságban történt a Földtől, ez a legközelebbi szupernóva az SN 1604 óta (amely a Tejútrendszer közepe közelében robbant). Májusban volt a legfényesebb, ekkor 3 magnitúdós volt, és lassan halványodott a következő hónapokban. Progenitorát 2012-ig nem sikerült azonosítani. Először a Sanduleak -69° 202a fényes kék változócsillagot feltételezték, azonban az IUE műhold mérései szerint ez a csillag változatlanul látható a helyén, század ívmásodpercre a szupernóvától.[3]

SN 1987A

Ez volt az első, és máig egyetlen, szupernóva, amelyet neutrínódetektorokkal (például Super-Kamiokande) is észleltek, ezt a pillanatot tekintik a neutrínócsillagászat születésének.

A robbanás által létrehozott szupernóva-maradvány az egyik legalaposabban tanulmányozott égitest napjainkban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Henshaw, Colin: The independent discovery of SN 1987 in the LMC, from Zimbabwe. Quarterly Journal of Royal Astronomical Society. 28 (4) 533-534. 1987 December.
  2. Mizser Attila: Az SN 1987A független felfedezése. Meteor. 2017/3. 40-41. o.
  3. „Meteor”, Budapest XLII. (6), 6. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.  

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SN 1987A témájú médiaállományokat.