SM U–21 (Osztrák–Magyar Monarchia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SM U–21
Az SM U-21 felépítése a dán Havmanden-osztályon alapult (a képen a Havmanden)
Az SM U-21 felépítése a dán Havmanden-osztályon alapult (a képen a Havmanden)
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályHavmanden-osztály
Pályafutása
ÉpítőMagyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG)
Építés kezdete1915. nyara
Vízre bocsátás1916. augusztus 15.
Szolgálatba állítás1917. augusztus 15.
SorsaAz első világháború után jóvátételként Olaszországnak ítélték és 1920-ban szétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás173 t / 210 t
Hossz38,76 m
Szélesség3,97 m
Merülés2,75 m
Maximális merülési mélység50 m
HajtóműFelszínen 1 MAN dízelmotor (450 LE)
víz alatt 1 elektromotor (300 LE)
Sebesség12 csomó / 9 csomó
Fegyverzet
  • 2 db 45 cm-es torpedóvetőcső
  • 1 db 7 cm/L26 löveg
  • 1 db 8 mm-es géppuska
Legénység18 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SM U-21 a Császári és Királyi Haditengerészet Havmanden-osztályú tengeralattjárója volt, építését Linzben a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG) telephelyein végezték, majd Fiumében fejezték be. 1917. augusztus 15-én állították szolgálatba, de a hajó már kezdeti útjain is számos technikai hiányosságról tanúskodott, ami miatt a háború során nem tudott tényleges harci eredményt elérni.

Tervezése és építése[szerkesztés]

Az U-21 a Dán Királyi Haditengerészet ún. Havmanden-osztályú tengeralattjáróin alapultak. Ezeket a hajókat, elsőként a Havmanden-t a fiumei Whitehead céggel kötött szerződés alapján kezdték el építeni 1911-ben.

1915-ben lovag Thierry Ferenc fregattkapitány, a tengeralattjáró erők parancsnokának szorgalmazására a Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoksága úgy határozott, hogy a Whitehead Művek által lefoglalt Havmanden-típusú tengeralattjáró-tervek alapján, hazai gyárakban új tengeralattjárókat építtet a flotta számára. Az új hajók megépítésére a Whitehead Művek tulajdonosa, Robert Whitehead 1915. február 28-án megalapította a Magyar Tengeralattjáró-építő Részvénytársaságot. Whitehead munkásainak és gyártelepének egy részét a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta. Így jött létre a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (Ungarische Unterseebootsbau AG, hivatalos rövidítése: UBAG). A trieszti Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál, valamint a Danubius hajógyárakkal lefolytatott konkurenciaharcok után az a kompromisszum született, hogy a négy tengeralattjáró fődarabjait a Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál szállítja, az összeállítást pedig a Whitehead leányvállalata az UBAG és a polai Arzenál hajtja végre.

Az SM U-21 volt az új hajóosztály második darabja, gerincét 1915 nyarán fektették le, 1917. augusztus 15-én bocsátották vízre. Az elkészült új tengeralattjáró a már megépült-és épülő testvérhajóival (U-20, U-21, U-23) együtt későbbi próbaútjaikon nyilvánvalóvá vált, hogy a Hamvaden-típusú tengeralattjárók 1917-re nagyrészt elavulttá váltak, emellett szolgálatuk során számos technikai hibára derült fény, mely akadályozta a hajók eredményes tevékenységét.

Szolgálata[szerkesztés]

A tengeralattjáró vízre bocsátását követően 1917. november 7-én Fiuméból Polába hajózott át. Itt további átalakításon volt kénytelen átesni, mivel a hajó próbaútjain a merülési próbák során a tengeralattjárónak túl sok időbe került a tengerszint alá való merülés. Augusztus 15-én állították hivatalosan is szolgálatba, parancsnoka Freiherr Hugo von Seyffertitz sorhajóhadnagy lett, aki a monarchia legjobb tengeralattjáró-tisztjei közé tartozott. 1917 szeptemberében egy próbamerülés során a hajó orra behorpadt, de hamarosan a kárt kijavították. A hónap végén a hajót Cattaróba vezényelték, és a tengeralattjáró 1917. szeptember 29-én futott ki Brioniból, majd október 1-én érkezett meg a Bocchéba. Az U-21 a megérkezését követő hónapokban az Otrantói-szorosban és Durazzo előtt hajtott végre őrjáratokat, de mindezek eredménytelenül zárultak.

Október 15-én kifutott a Cattarói-öbölből őrjáratra indult a Jón-tengerre, azonban másnap a hajótorony nyílászáróinak tömítése ereszteni kezdett, így a hajó képtelen volt lemerülni és visszafordult. A hajó október 18-án futott be Cattaróba, majd von Seyffertitz jelentést küldött a hajó műszaki állapotáról a császári és királyi flottaparancsnokságnak. A sorhajóhadnagy többek közt leírta, hogy a hajó motorját láthatóan túlméretezték, működése megbízhatatlan és a karbantartása rendkívül sok időt igényel. A tengeralattjárón a motor mellett több üzemzavar is bekövetkezett, továbbá a szigetelések-és a tömítések is több helyen elszakadtak vagy tönkrementek.

1917. október 21-én a hajót visszarendelték Polába, ahol a Tengerészeti Arzenálban rövid idő alatt egy nagyobb gépjavítást hajtottak végre rajta. 1918. március 24-én az U-21 parancsnokságát Robert Dürrial sorhajóhadnagy vette át. 1918. június 1-én a tengeralattjáró kifutott Polából és június 6-áig a haditengerészet újonnan felállított Tengeralattjáró-elhárító Flottillájával gyakorlatozott. Június 7-én befutott Cattaróba, majd Antivari, Medua és Puntra Maesta környékén járőrözött. Június 16-án eltörött az egyik dugattyúja és visszatért Cattaróba. Innen június 25-én Polába vontatták gépjavításra.

1918. augusztus 28-án a hajó parancsnokságát csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy vette át, aki a háború végéig betöltötte ezt a tisztséget. A háború befejezését követően az olaszok a búvárnaszádot 1919. március 23-án átvitték Velencébe. A békeszerződések megkötését követően a hajót jóvátételként Olaszországnak ítélték, és 1920-ban szétbontották.

Parancsnokai[szerkesztés]

Név Rang Hivatal kezdete Hivatal vége
Josef Holub sorhajóhadnagy 1916. június 29. 1917. február 24.
Freiherr Hugo von Seyffertitz sorhajóhadnagy 1917. augusztus 15. 1918. március 24.
Robert Dürrial sorhajóhadnagy 1918. március 24. 1918. augusztus 28.
Csicsery László sorhajóhadnagy 1918. augusztus 28. 1918. október 31.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=SM_U–21_(Osztrák–Magyar_Monarchia)&oldid=25635591”