S. Horváth Ildikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
S. Horváth Ildikó
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született1969 (55 éves)
Szombathely
Állampolgárságamagyar
HázastársaStekovics Gáspár
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
A Wikimédia Commons tartalmaz S. Horváth Ildikó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

S. Horváth Ildikó (Szombathely,[1] 1969 –) magyar festő- és grafikusművész.

Életútja, művészete[szerkesztés]

Gimnáziumi rajztanulmányokat Vörös Ferenc TIT-es rajzszakkörében és magántanulóként végzett. Ezután Herenden porcelánfestőként dolgozott. Több év más irányú tevékenysége után azonban ismét festéssel próbálkozott. Elvégezte a német Hamburger Akademie für Fernstudien iskola „kreatív festő” szakát 2002–2004 között, majd Masszi Ferenc grafikusművésznél képezte magát. A sokszorosító grafikai eljárásokat a Kamper Lajos által vezetett Stúdióban tanulta és alkotó módon továbbfejlesztette. Tagja MAOE-nek, és az Ajkai Grafikai Műhelynek. Először a figurativitás területén mozgott nagyobb biztonsággal. Rézkarcaiban, vas- és cinkmaratásaiban, valamint víz- és olajképeiben azonban már ekkor is megragadó a szín sokirányú, érzékeny kezelése. A színek mindig érzelmek, érzetek, szimbolikus mondanivalók hordozói. Eszmeiségében kezdettől rengeteget merített a keleti filozófiából.[2]

Nem sajnálja az időt az önmagába merülésre, ami bizony korunk művészetében nem domináns jellemző, pedig valójában nélkülözhetetlen. Nő és férfi kapcsolata a maga valódi sokszínűségében bomlik ki a lírai sorozatokon, melyeknek konkrét emberpárjai lassan elvontabb, szürreális, dekoratív jelleget öltenek.
Torjay Valter[2]

A figurális jellegű munkák között, melyek gyakran finom, színes „szőnyegre” készülnek, nagyon gyakoriak az olyanok, ahol a stilizált növényzet fonja körbe az alakokat, mindig érzelmi többletjelentést hordozva (Évszakok sorozat, stb.) Állatok: madarak, macskák, fantázialények is gyakori szereplői munkáinak. Művek közül a „Tánc” sorozat ennek a figurális vonalnak oldottabb, széles, ornamentizáló jellegével a keleti szőnyegekre és az indiai ábrázolásokra emlékeztető variációja. Ilyen, orientális jelleget ölt a „Boldogasszony” is – akárcsak Odilon Redon Krisztusai. A karc szimbolikus jelentést is hordozó virágai a magyar népművészet díszítményeire is utalnak, akárcsak az asszony testén megjelenő motívumok. Mint szinte mindig, messze elkerüli a nyugati művészetre és gondolkodásra olyannyira jellemző, plasztikus értékeket. Az olyan munkák, mint az „Álom darabokban” már a teljes absztrakció világába vezetnek át. A művészre gyakran jellemző, meleg, vöröses tónusok felett fehéren világító motívumok a leegyszerűsített figuratívitás floreális elemeit is széttördelik, az álom valószínűtlen világába kalauzolva minket. A végső lépést a „Szintek” teszi meg, ahol már teljesen amorf „lények” mozognak, vertikálisan egymás fölé rendeződve. Szürreális világ ez, mintha csak a szentendrei klasszikusok, talán a késői Vajda Lajos gondolatisága élne tovább benne, bár lényegesen más lelki alapállásból kiindulva.[2]

Munkássága[szerkesztés]

Képes Lapok című könyvének borítója

Önálló kiállításai[1][szerkesztés]

  • Szombathely: MMIK, Savaria Tourist, OMK, BDK,
  • asvár: Nagy Gáspár Kulturális Központ,Alsóőr (Unterwart): UMIZ,
  • Kőszeg: Szecessziós Ház,
  • Fonyód: Feng Shui Galéria
  • Budapest: Rákoshegy,
  • Pápa: JMSZK,
  • Szigliget: Alkotóház

Elismerései, díjai[1][szerkesztés]

  • XXVII. és XXIX. Vasvári Képző- és Iparművészeti Kiállítás Különdíja
  • Búza Barna-díj, az év legjobb illusztrációjáért

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Galéria - S. Horváth Ildikó. Vitalitás Bútorgaléria. [2018. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  2. a b c Torjay Valter: Művészek / Grafikus / S. Horváth Ildikó. Alkotóportál. [2017. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]