Sörényes farkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sörényes farkas
Chrysocyon.brachyurus.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Caninae
Nem: Chrysocyon
Faj: C. brachyurus
Tudományos név
Chrysocyon brachyurus
(Illiger, 1815)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sörényes farkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes farkas témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes farkas témájú kategóriát.

A sörényes farkas vagy guara (Chrysocyon brachyurus) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó Chrysocyon nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikában, Brazília, Bolívia, Paraguay és Argentína területén honos. Uruguayban valószínűleg már kihalt. A füves, bokros pusztaságok, erdőszélek és a mocsárvidéki partszakaszok lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 125-130 centiméter hosszú, a farka 30 centiméter. A marmagassága 75 centiméter, súlya 20-23 kilogramm. Vörös szőre, hosszúkás orra és nagy fülei vannak. Hosszú lábaival nagy távolságokat képes megtenni élénk iramban.

Érdekessége, hogy - a medvékhez, tevékhez, zsiráfokhoz hasonlóan - az azonos oldalon lévő lábait emeli egyszerre, meglehetősen szögletes mozgással, ezért járása a többi kutyaféléhez képest furcsának tűnik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire magányos, éjszakai vadász, esetleg párjával birtokolja 20-30 négyzetkilométeres territóriumát. Ha párban élnek közös területen, de a szaporodási időszakot kivéve egymástól függetlenek.

Kis termetű emlősökre, madarakra, hüllőkre és rovarokra vadászik, de sok gyümölcsöt, húsos gyökeret, hagymát is fogyaszt. Zsákmányát gyakran úgy kapja el, hogy amennyire lehet, lopakodva megközelíti, majd nagyot szökkenve ráugrik. Érdekessége még, hogy fogaival ás és nem lábaival, mint ahogyan az a kutyafélékre általában jellemző.

A természetben átlag 12-15 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény 62–66 napi vemhesség után hozza világra kölykeit, általában kettőt. Az apróságok 3–4 hónapos korukig csak anyatejen élnek, és a lábaik is csak egy idő után nyúlnak meg. Egyéves korukra ivarérettek lesznek, de csak a második évben szaporodnak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 2005-ben végzett kutatás szerint nagyjából 23 600 sörényes farkas él vadon, a legtöbb Brazíliában, azonban a faj jelenlegi helyzetéről kevés az ismeretünk. A régmúltban elsősorban azért irtották őket az állattartók, mert nagysága miatt azt hitték, hogy veszélyesek a háziállataikra. Jelenleg az élőhely csökkenése, az utakon történő gázolások, valamint a kóbor kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt. Az utóbbiak nemcsak megtámadják és megölik a sörényes farkasokat, hanem betegségeket is terjesztenek.

A fajmegmentési program sörényes farkas állománya megközelítőleg 160 egyedből áll, amelyet 70-80 állatkertben tartanak, többnyire párban. Az állatkerti populáció helyzete stabilnak mondható, sőt, a szaporítást a program korlátozza egyes vérvonalak esetében. Ennek oka az, hogy a szaporulatnak jelenleg nehéz új helyet (állatkertet) biztosítani.

Magyarországon a Szegedi Vadasparkban él két példánya.[1] Szegedre 1995-ben érkezett az első sörényes farkas, a Stuttgarti Állatkertből. Azóta több pár is élt ott, sőt, szaporulat is volt. A tartásuknál a kutyaféléktől eltérő takarmányozásukra (több gyümölcs) kell odafigyelni, valamint arra, hogy az európai kutyaféléknél jóval érzékenyebbek a kullancs által terjesztett babéziára, amely végzetes lehet számukra. Ezért hetente permetezik a kifutójukban.[2]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Társat kapott a szegedi nőstény sörényes farkas
  2. Sörényes farkas (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]