Sótoku japán régensherceg
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Sótoku japán régensherceg | |
 | |
| Született |
574. február 7. Nara prefektúra[1] |
| Elhunyt |
622. április 8. (48 évesen) Ikaruga no miya |
| Állampolgársága | japán |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Anahobe no Hashihito no Himemiko Yōmei |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Eifukuji Kita Kofun |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sótoku japán régensherceg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sótoku herceg （聖徳太子）(574. február 7. – 622. április 8.) arisztokrata politikus és buddhista vallásfilozófus, császári régens a japán történelem hajnalán, az Aszuka-korban. Fontos szerepet játszott a buddhizmus elterjedésében Japánban. A Szoga nemzetséggel szövetségben 587-ben legyőzte a buddhizmus elterjedését ellenző Mononobe nemzetséget. Több híres buddhista templom alapítása fűződik a nevéhez, mint az Ószakai Sitennó-dzsi, vagy a világörökségként számon tartott Hórjú-dzsi és a Hokki-dzsi Nara prefektúrában. A magyar történelemhez hasonlítva, ő a japán Szent István és egyben Gellért püspök.
Élete[szerkesztés]
A Jómei császár második fiaként született Sótoku gyerekkora óta buddhista nevelésben részesült. A koreai félszigetről származó tanárai révén, kínai mintára, a császárközpontú központi hatalmat tartotta ideális kormányzati formának, szemben a korabeli Japánra jellemző nemzetségi-családi alapú területi széttagoltsággal.
A 6. század második fele a Japánban új vallásként megjelenő buddhizmus elterjedését pártoló klánok, élükön a Szoga nemzetség, és a japán ősi sintó vallást fegyverrel is megvédeni kész fegyverkovács Mononobe klán közti vallási és politikai ellenségeskedés jegyében telt. Sótoku herceg a Szogák mellé állt, és Szoga no Umakóval szövetségben 587-ben megtámadta és csatában megölte a nemzetségfő Mononobe no Moriját. Ezzel vége lett minden komoly fegyveres ellenállásnak a buddhizmus elterjedésével szemben.
592-ben Szoga no Umako cselszövése eredményeként Szusin császár merénylet áldozata lett, és a Szogák Szuiko császárt tették hivatalba. Egyidejűleg a húszéves Sótoku herceg császári régens lett. E hivatalt haláláig viselte, de öregkorát buddhista írások kommentálásával, gyakorlatilag a politikától visszavonulva töltötte.
Sótoku herceg halála után fiát, Jamasirót, Szoga no Iruka meggyilkoltatta, ezzel családja kihalt.
Törvényei, belpolitikája[szerkesztés]
Császári régensként Sótoku herceg megpróbálta féken tartani a Szogákat, és a császári tiszt legitimációját, alkotmányos hatalmát növelni. Fontos törvényei közé tartozik a Kanidzsúnikai és a Kenpódzsúnanadzsó.
Kanidzsúnikai: Hogy elejét vegye az öröklésen alapuló politikai hatalomszerzésnek, kínai mintára 12 köztisztviselői fokozatot rendelt el, melyre a tehetségük és felmutatott teljesítményük szerint toborozták a tisztviselőket.
Kenpódzsúnanadzsó: („Tizenhét alapvető törvénycikk”-nek fordítható) Inkább etikai kódex mint törvénykönyv. Többek közt békeszeretetre („va”) és a Buddha tiszteletére inti a köztisztviselőket.
Külpolitikája[szerkesztés]
A polgárháború sújtotta koreai félszigetre hadsereget küldött hogy megsegítse a Japán arisztokráciával szoros kapcsolatot fenntartó Sinnra királyát. Hivatalos követséget küldetett Kínába, hogy megvitassák a koreai polgárháború elrendezését. Több száz japán tudóst is küldött Kínába a nyelv, a politikai rendszer és a kultúra tanulmányozására. Ez a kulturális együttműködés több évszázados hatást gyakorolt a két ország kapcsolataira. E keretekben fejlődött ki többek között a kínai kertkultúra hatása is a japánkert kialakulására.[2]
Képek[szerkesztés]
-
öccsével és fiával
-
Kógan Zendzsi műve
-
faszobor
-
bodhiszattvaként ábrázolva
-
papírpénzen
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2014. december 11. (Hozzáférés: 2018. július 13.)
- ↑ Baridon 464. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Baridon: Baridon, Michel. Les Jardins-Paysagistes, Jardiniers, Poetes (1998), Éditions Robert Lafont, Paris, (ISBN 2-221-06707-X)
További információk[szerkesztés]
- John Whitney Hall. The Cambridge history of Japan, "The Asuka Enlightenment," p. 175. Cambridge University (1988). Hozzáférés ideje: 2007. április 3. (angolul)
