Sósborszesz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A sósborszesz víz, konyhasó, finomszesz, etil-acetát és mentolkristály felhasználásával készített alkoholos oldat. Korábban más adalékanyagok is kerülhettek bele: önantéter, kaprinsavas és kaprilsavas amiléter, amilalkohol és éter-aldehid frakció. Gyógyszertári neve: Spiritus menthae cum sale.

Története[szerkesztés]

A sósborszesz már a 19. század végén elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak.

Thék Mór a Városház utcában már 1858-ban, Werther Frigyes vegyész-technikus – aki a berlini Dr. Hermbstadt vegyészet-tanár tanítványa volt – 1863-tól gyártott sós-borszesz elnevezésű terméket, azonban ezek összetételét nem ismerni.

Werther szerint a feltalálója William Lee, kinek az erről írt Selbst-Arzt c. könyvét fordította le.[1]

Brázay Kálmán – Werther receptjét továbbfejlesztve – 1865-től gyártott sósborszeszt: a finomszeszbe olajokat, aromákat kevert, s ezt hígította sós vízzel. A szer, mely bedörzsölés útján frissített, de a fájdalmat is enyhítette, reumatikus panaszokra, fejfájásra és fertőtlenítésre, korpaképződés ellen és fog tisztítására is használták, óriási sikert aratott, hamarosan háziszerré vált, minden vegyeskereskedés és drogéria polcain jelen volt, a legkisebb falusi szatócsboltban is árulták.

A sósborszesz népszerűsége nyomán mások is próbálkoztak hasonló készítményt előállítani. A legsikeresebben Erényi Béla gyógyszerész, akinek 1907-től árult mentolos Diana sósborszeszének népszerűsítésére amerikai stílusú reklámkampányt indított, s végül ki is szorította a piacról a Brázay-féle készítményt.[2] Annak ellenére lett piacvezető, hogy már több évtizede jelen volt a Vértes-féle, a Fedák-féle sósborszesz, az (Első) Alföldi Fehérkeresztes, és a Fábián-féle Szanatórium Sósborszesz is.

A sósborszesz elterjedéséhez a gyér orvosi ellátás és a kozmetikai készítmények hiánya járult hozzá.

A korai ferencpálinka elnevezés egy leiterjakab, a német Franzbranntwein[m 1] félrefordítása.[3][4][5] Nemcsak sósborszeszt jelentett, hanem a bedörzsölő szeszek általános gyűjtőneve volt.[4] A német Franzbranntwein (gyógyszertári nevén Spiritus Vini gallici) ma sem sósborszesz, hanem a bedörzsölő szeszek egy jellegzetes német változata, ami különböző illóolajokat, monoterpéneket és tinktúrákat tartalmaz, időnként kámforral is kiegészítve.

Történelmi sósborszeszek[szerkesztés]

Sósborszesz márkanevek, gyártóik[szerkesztés]

Diana sósborszesz, korabeli csomagolásban. 1978.
  • Adria / Törökszentmiklós (1942-44)
  • Adria / Nagyvárad (1910)
  • Alpa / cseh (1913-1936 k.)
  • Antonia / (1935)
  • Apáca / -Adriatika Rt. (1920-1926)
  • Általános Fogyasztási Szövetkezet (1913)
  • Babér / Varró A. Béla, Szeged (1910-11) "A legtökéletesebb sósborszesz-készítmény!"
  • Bárdos / dr. Bárdos féle (1919-25)
  • Baronett / -Baronett Rt.
  • Baros Gábor féle / Baros Gábor Ferencz-pálinka (1904)
  • Bárvárt / (1876-88)
  • Bóni / (1911-12)
  • Borolin / dr. Borovszky R. és Borovszky K. (1911-38) "Erő – egészség"
  • Brázay / Werther és Brázay / Ország út 25 (1868-)
  • Brázay / Brázay Kálmán (1876-1948)
  • Czurda / -Szent István királyhoz gyt., Kiskunhalas (1903-1925)
  • Csontváry / Csontváry Kosztka Tivadar: -Vörös Kereszthez gyt. Gács(1886)
  • Diana / Erényi Béla (1905-1910)
  • Diana / -Diana Kereskedelmi és Ipari Rt. (1910-)
  • Diana / -Panacea Gyógyszervegyészeti Rt.
  • Diana / -Sósborszesz és Cukorkagyár
  • Diana / -Magyar Likőripari Vállalat
  • Diana / -Budapesti Likőripari Vállalat
  • Diana / -Budapesti Szeszipari Vállalat
  • Első Alföldi Fehér Kereszt / Kecskemét (1907)
  • Engl / Engl Bernát, Frangepán utcában, 1880 / 1938
  • Fedák / (1912-13)
  • Fedol / Franzbranntwein (1907-23)
  • Fenyő / Detrich Endre, Stubnyafürdő (1911-12)
  • Góliát / Zoltán Béla -Zoltán Béla gyt., Bp., Szabadság tér (1898-1933)
  • Gschwindt (1914)
  • Hajnal / 1938
  • Hangya szövetkezet / Meggyesfalván (1943
  • Harácsek féle Menthol / Nagybánya (1900-08)
  • Hedin / Fekete Andor, -Páduai Szent Antal gyt. Bp., IX. Ferenc krt. 22. (1907)
  • Inda / Balázsovich Sándor, -Korona gyt. Sepsiszentgyörgy, Kossuth tér 155. (1904) Franzbranntwein, Inda-szesz, Székely mentőszesz (1906-21)
  • Inda Székelyhavasi / -Indaművek, Balázsovich Sándor R.t., Bp. X. Szapáry u. 31. (1922-31)
  • Luna / Hazai likőr- rum és szeszárugyár Rt (1911)
  • Moll / német (1904)
  • Müller féle / Müller Vilmos gyógyszerész - Bácstopolya (1906-11)
  • Oroszlán / "Legjobb az Oroszlán sósborszesz" (1908-20)
  • Radicum sósborszesz (1918-21)
  • Radium / Erényi S. (1911-18)
  • Roykó féle / Roykó Viktor (1891-, 1904)
  • Szanatórium / Fábián Lajos. Gyula "Az egyedüli sósborszesz, amely jótékony célokat is szolgál"(1907, -1927)
  • Szövetkezeti / Hangya Ipar Rt., Budafok, Tóth József u. 15-17. (1920-)
  • Thék-féle / Pest, Városház u. (1858)
  • Vértes / Lugos 126. -Sas gyt. Ferencz-pálinka (1904-1907)"Minden házban szükséges"
  • Werther-féle / Pest, Országút (ma Múzeum krt.) 25. (1863-1867)
  • kalapácsos védjegyű / (1920)

Élettani hatásai[szerkesztés]

Főleg a láb bedörzsölésére, masszírozására ajánlják hosszan tartó állás, gyaloglás után, túlsúly, terhesség, ülő életmód esetén. A jobb hatás érdekében a modern készítményekhez különböző gyógynövényeket (például közönséges pagodafa virágának kivonatát, grapefruitmag-, szőlőmagkivonatot stb.), illóolajokat, ricinusolajat, koffeint stb. adnak. Fokozza a vérkeringést, ezért ajánlott reuma esetén, a fejbőr és a hajgyökerek kezelésére.

Mint minden gyógyszernek a sósborszesznek is lehetnek mellékhatásai. A készítmény bőrirritációt, bőrkiütéseket, mentolra érzékeny egyéneknél gégegörcsöt, légzésbénulást (apnoet) okozhat.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Tükörfordításban „francia égettbor”. A 17. században megjelent Franzbranntwein szó – ahogy korai magyar megfelelői, a frantz égetett bor, frantzia égettbor, később francia pálinka – eredetileg egyszerűen borpárlatot jelentett, a gyártás helyétől függetlenül. A Branntwein (illetve az égettbor) önmagában nem borpárlatot, hanem bármilyen égetett szeszt jelölt, így a borpárlatot a „francia” jelzővel különböztették meg az egyéb „égettborok”, „pálinkák” között, valószínűleg a francia cognac hatására. A rosszabb minőségű Franzbranntweint (és mesterséges utánzatait) gyakran bedörzsölésre is használták, így amikor a szó eredeti jelentése kikopott, akkor németül a bedörzsölő szeszek gyűjtőneve lett. A ferencpálinka formát már csak ebben a jelentésében vette át a magyar nyelv. Egy 1974-es újságcikk szerint a ferencpálinka később a gyomorkeserű népi neveként maradt fenn.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
  2. Konyhai kémia XV. Hajunkra kenhetjük - Sósborszesz. Magyar Narancs, 2009. szeptember 10. (Hozzáférés: 2016. január 19.)
  3. Szathmáry László: Régi magyar szeszes italok és szeszipari műszavak. Magyar Elektronikus Könyvtár (Általános Szeszipari Közlöny, 1931. No. 21–22. pp. 2–3., No. 23–24. p. 3., 1932. No. 1–2. pp. 2–3., No. 3–4. pp. 2–3., No. 5–6. p. 2., No. 7–8. p. 2., No. 9–10. pp. 2–3.)
  4. ^ a b Francia pálinka. Révai nagy lexikona VIII. köt. (Földpálya–Grec). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 109. o. (1913).
  5. Hajnal László Gábor: Az orvos segítői. Pest Megyei Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám). Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2018. április 26.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]