Sávos bandikut
| Sávos bandikut | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Mérsékelten fenyegetett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Perameles gunnii (Gray, 1838) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sávos bandikut témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sávos bandikut témájú médiaállományokat és Sávos bandikut témájú kategóriát.
|
A sávos bandikut (Perameles gunnii) a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjébe tartozó bandikutfélék (Peramelidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ausztráliában honos. Victoria állam sok helyén előfordul, Tasmania szigetén széles körben elterjedt.
Nyílt, füves területek lakója.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A sávos bandikut testhossza 27–35 centiméter, farkának a hossza 7–11 centiméter. Orra megnyúlt, fülei nagyok. Sárgásbarna hátoldala és szürke hasa van. Teste hátsó részét 3-4 világos sáv díszíti.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az állat magányosan él és éjszaka aktív. Fő táplálékai rovarok, kisebb hüllők és emlősök, de növényeket is elfogyaszt. Mivel vízigényét táplálékából is képes fedezni, elterjedése nem kötött vízlelő helyekhez.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szaporodási időszaka Tasmániában a téli-tavaszi időszakra esik, míg Victoria államban július és november közé. A vemhesség körülbelül 12 napig tart, ennek végén 1–5 utód jön a világra.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2011. július 7..
- Animal Diversity