Sárgaszemű pingvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárgaszemű pingvin
Sárgaszemű pingvin az új-zélandi Curio-öböl partján
Sárgaszemű pingvin az új-zélandi Curio-öböl partján
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Megadyptes
Milne-Edwards, 1880
Faj: M. antipodes
Tudományos név
Megadyptes antipodes
(Hombron & Jacquinot, 1841)
Szinonimák
  • Catarrhactes antipodes Hombron & Jacquinot, 1841
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárgaszemű pingvin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgaszemű pingvin témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgaszemű pingvin témájú kategóriát.

A sárgaszemű pingvin (Megadyptes antipodes) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó Megadyptes nevű madárnem egyetlen élő és egyben típusfaja is.[1] Maori nyelven ezt a pingvint, hoiho-nak nevezik.

Rendszertani besorolása és kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szóban forgó pingvin, a Megadyptes nevű madárnem egyetlen élő képviselője. 2008-ban felfedeztek egy kisebb méretű, mára már kihalt pingvinfajt, melyet a vizsgálódások után a Megadyptes pingvinnembe soroltak be, Megadyptes waitaha név alatt.[2] Az ornitológusok, korábban úgy vélték, hogy a sárgaszemű pingvin legközelebbi élő rokona a kék pingvin (Eudyptula minor), viszont a sejtmag- és a mitokondriális DNS-kutatások azt mutatják, hogy az Eudyptes-fajokkal áll közelebbi rokonságban. E madarak DNS-én végzett vizsgálatok szerint a Megadyptes-Eudyptes kettéválás, körülbelül 15 millió évvel ezelőtt történhetett meg.[3]

Ezt a pingvinfajt 1841-ben, Jacques Bernard Hombron és Honoré Jacquinot, francia sebészek és természettudósok írták le először. Ők kezdetben a Catarrhactes antipodes nevet adták ennek a madárnak, de még ugyanabban az évben átnevezték a mai tudományos nevére, azaz a Megadyptes antipodes-ra.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portré

Új-Zéland Déli-szigetének déli és keleti partján, a Stewart-szigeten, az Auckland-szigeteken és a Campbell-szigeten fészkel, a többi időt a tengereken tölti. A Déli-sziget költő populációja az elmúlt 40 évben 75%-kal csökkent. Ez a populáció elszigetelt, vérfrissítés nem várható.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magassága elérheti a 80 centimétert, testtömege a 9 kilogrammot. Hátoldala a többi pingvinéhez hasonlóan sötét (sötétkék, illetve palaszürke), fejteteje viszont sárga. Hasa – ugyancsak a többi pingvinnel egyezően – fehér. Sárga szeme körül világos szemcsíkja van. A hím pingvin nagyobb, mint a nőstény, és a legtöbbször tovább is él.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Víz alá bukva fogja meg kisebb halakból és puhatestűekből álló táplálékát. A szárazföldön ügyesen szalad és ugrik.

A vedlés idején 3 hétig nem eszik, és közben testtömegének csaknem felét leadja[forrás?]. A fák gyökerei között földbe vájt üregben fészkel, a parttól akár kilométernyire. Tojásain két hétig kotlik. A fiókákat rövid ideig szüleik gondozzák, majd csapatosan „óvodákba” verődnek össze. Csak mintegy száz nap elteltével mennek a tengerre, miután levedlették a fiókákra jellemző, pelyhes, barna tollazatukat – odáig szüleik napi 40–50 dkg halat hordanak nekik.

A sárgaszemű pingvinek sokáig élnek, némelyikük még 20 évnél is tovább. Hím mindig több van, mint tojó: eleve több születik, és a tojók halandósága is nagyobb.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mára a leginkább veszélyeztetett fajjá vált a pingvinfélék családján belül.

Állományainak visszaesésében elsősorban fészkelőhelyeinek megsemmisülése játszotta a fő szerepet. Főleg a part menti erdők tarvágása érintette súlyosan a fajt. A letarolt területeket a farmerek hasznosítják, ami további zavaró tényező a költési időszakban. A régióban gyakori halászat miatt sok állat a halászhálókban pusztul el. Ezenkívül a térségben járó olajszállító hajók is problémát okozhatnak. Egy-egy baleset következtében az olajjal szennyezett víz tönkreteszi tollazatuk víztaszító képességét, így a madarak vagy megfagynak a hideg vízben vagy vízbe fulladnak. A térségben elhaladó repülőgépek zaja állandó pánikot kelt a kotló madarak között.

Mindezek mellett az ember egy csomó idegen ragadozót is betelepített az Új-Zéland környéki szigetekre, amelyek elpusztíthatják a tojásokat és a fiókákat, sőt a nagyobb testűek akár a felnőtt madarakat is. A faj első ilyen ellensége a maori bevándorlókkal érkező polinéz patkány (Rattus exulans) volt. Ma már a hermelin, az elvadult macskák és kutyák is pusztítják.

Mára állományai nagyon lecsökkentek. Leggyakoribb a lakatlan Campbell-szigeten, ott nagyjából 600 pár költhet. Új-Zéland déli szigetén talán 30 költőpár maradt. Összesen mintegy 1800 költőpár élhet.

Yellow-eyed Penguin.jpg
Sárgaszemű pingvinek az Auckland-szigeteken

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BirdLife International: 'Megadyptes antipodes'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Boessenkool, Sanne (2008.). „Relict or colonizer? Extinction and range expansion of penguins in southern New Zealand”. Proc. R. Soc. B. 276 (1658), 815–821. o. DOI:10.1098/rspb.2008.1246. PMID 19019791.  
  3. Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006.). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. Hozzáférés ideje: 2008. március 21.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-eyed penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]