Lármás lóri

Lármás lóri
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Lóriformák (Loriinae);
Nemzetség:	Lórirokonúak (Loriini);
Nem:	Lorius;
Faj:	L. garrulus;
Tudományos név
	Lorius garrulus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Domicella garrula
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lármás lóri témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lármás lóri témájú médiaállományokat és Lármás lóri témájú kategóriát.

A lármás lóri (Lorius garrulus), korábban sárgaköpenyes lóri vagy sárgadolmányos lóri, a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába, azon belül a lóriformák (Loriinae) alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek (Seram, Halmahera stb.) érintetlen esőerdeiben él.

Alfajai[szerkesztés]

Lorius garrulus flavopalliatus (Salvadori 1877) – Kasiruta, Bacan, Obi és Mandiole szigetek
Lorius garrulus garrulus (Linnaeus, 1758) – Halmahera, Widi és Ternate szigetek
Lorius garrulus morotaianus (van Bemmel, 1940) – Morotai és Rau szigetek

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Testhossza 29–30 centiméter, szárnyának hossza mintegy 18 cm; fesztávolsága elérheti az 55 cm-t. Tömege 150-200 g.^[2]

A két nem tollazata nem különbözik. Alapszíne skarlátvörös, a válltájékon sötétebb árnyalatú, a hátán változó méretű, háromszögletű sárga folttal. Combja zöld. Szárnyának fedőtollai olajzöldek, a kézevezők alsó felületén széles, vörös sáv húzódik. Az alsó szárnyfedők sárgák.

Vörös farka rövid és lekerekített, tollainak csúcsa sötétzöld. Írisze mélysárga, csőre narancsvörös, lábai piszkosszürkék.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Többnyire párban, más párokat elűzve lakmározik a virágzó fákon; a földre csak elvétve száll le. Virágokat, gyümölcsöket, rovarokat, nektárt, virágport és magvakat eszik; ezeket gyakran a lábával veszi fel és viszi csőréhez. A gyümölcsök levét és a virágok nektárját ecsethez hasonló, rojtos nyelvével veszi fel.

Repülés közben éles, átható hangon gyakran rikoltozik, evés közben furcsán gurgulázik.

A bennszülöttek szívesen tartják kunyhóikban.^[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 2-3 évesen éri el. Szaporodását csak fogságban figyelték meg. A költési időszak május és november között van. A költések száma 1-2; egy fészekalj 2 tojás. Körülbelül 26 napig költ.