Sárgafejű bülbül
| Sárgafejű bülbül | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Súlyosan veszélyeztetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pycnonotus zeylanicus (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú médiaállományokat és Sárgafejű bülbül témájú kategóriát.
|
A sárgafejű bülbül (Pycnonotus zeylanicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, még a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó Sturnus nembe Sturnus zeylanicus néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Szingapúr területén honos.
A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldeken és ültetvényeken. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 28–29 centiméter, testtömege 80–93 gramm.[3] Feje sárga, felállítható bóbitával. Fekete bajuszt visel.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal, valamint ízeltlábúakkal, puhatestűkkel és esetenként kisebb gerinctelenekkel táplálkozik.[3]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fészkét bokorra, vagy fára építi, gyökérből, levelekből és fűből.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe elég nagy, viszont nagyon gyorsan csökken, egyedszáma 1700 alatti és szintén csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2019. március 19.
- ↑ "Integrated Taxonomic Information System besorolása". Hozzáférés: 2019. március 19.
- 1 2 3 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2019. március 19.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2019. március 19.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve - EUR-Lex - magyar neve