Ugrás a tartalomhoz

Sárgafülű gyászkakadu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárgafülű gyászkakadu
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Kakaduszerűek (Cacatuoidea)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Alcsalád: Hollókakadu-formák (Calyptorhynchinae)
Nem: Zanda
Faj: Z. funerea
Tudományos név
Zanda funerea
Latham, 1790
Szinonimák

Calyptorhynchus funereus

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgafülű gyászkakadu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafülű gyászkakadu témájú médiaállományokat és Sárgafülű gyászkakadu témájú kategóriát.

A sárgafülű gyászkakadu (Zanda funerea) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Tasmaniában, a környező szigeteken és Ausztrália keleti és déli részén honos. Az erdős területeket kedveli, de bokros, bozótos területeken is fellelhető.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Zanda funerea funerea
  • Zanda funerea whiteae
  • Zanda funerea xanthanota – Tasmania és több kisebb sziget, kisebb termetű, mint a törzsalak és rövidebb a farka.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 68 centiméter. Alapszíne barnásfekete, hasán fakóbb árnyalattal. A tollak szegélye sárga, ez a nyakán és a hasán jól látható. Fülfedői sárgák. Szárnya 36–44 centiméteres, farka 30–36 centiméter, a két középső faroktollat kivéve mindegyiken széles sárga sáv húzódik, barnásfekete pettyekkel.

A tojó valamivel kisebb, mint a hím, fülfedői világosabb sárgák, faroktollain a pettyezetség kifejezettebb.

Életmódja

[szerkesztés]

Nagy, erős csőrével feltépi a fák kérgét rovarokra és lárvákra vadászva, de megeszi a magokat, gyümölcsöket, nektárt, bogyókat és rügyeket is. Táplálékát többnyire a fákon keresi, de előfordul, hogy a földön lakmározik a lehullott gyümölcsökből.

Nagy, néha többezres csoportokban él. A belső, szárazabb területeken élő példányok nyáron a nedvesebb parti erdőségeket keresik fel, majd az ősz elmúltával visszarepülnek eredeti helyükre. Amíg a csapat táplálkozik, őrszemet állítanak, annak veszélyt jelző kiáltására igen gyorsan szárnyra kapnak. A fajt igen nehéz megközelíteni. Röpte lassú és testnagyságához képest elegáns.

Szaporodása

[szerkesztés]

Költése kifejezetten a csapadék függvénye, előfordul, hogy csak két-három évente kel ki egy vagy két fióka. A költési időszak igen változatos lehet, a keleti élőhelyeken március és augusztus, míg nyugaton július és január között van. Fák odvába készíti fészkét. A költőpár már hetekkel a tojásrakás előtt hozzáfog az odú kialakításához. Fészekalja 1–2 tojásból áll, melyen 29 napig kotlik a tojó. Közben a hím eteti. Kotlási idő 30 nap, a kirepülési idő még 3 hónap. Ha két fióka kel ki, a második nagyjából öt nappal követi az elsőt, a szülők többnyire a táplálék szűkössége miatt elhanyagolják, így elpusztul. A fiókát kirepülése után még nagyjából négy hónapig etetik szülei. A fiatal madár négyéves korára lesz ivarérett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]