Sárgafülű gyászkakadu
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Zanda funerea Latham, 1790 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Calyptorhynchus funereus | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgafülű gyászkakadu témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafülű gyászkakadu témájú médiaállományokat és Sárgafülű gyászkakadu témájú kategóriát.
|
A sárgafülű gyászkakadu (Zanda funerea) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.[1]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tasmaniában, a környező szigeteken és Ausztrália keleti és déli részén honos. Az erdős területeket kedveli, de bokros, bozótos területeken is fellelhető.
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Zanda funerea funerea
- Zanda funerea whiteae
- Zanda funerea xanthanota – Tasmania és több kisebb sziget, kisebb termetű, mint a törzsalak és rövidebb a farka.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 68 centiméter. Alapszíne barnásfekete, hasán fakóbb árnyalattal. A tollak szegélye sárga, ez a nyakán és a hasán jól látható. Fülfedői sárgák. Szárnya 36–44 centiméteres, farka 30–36 centiméter, a két középső faroktollat kivéve mindegyiken széles sárga sáv húzódik, barnásfekete pettyekkel.
A tojó valamivel kisebb, mint a hím, fülfedői világosabb sárgák, faroktollain a pettyezetség kifejezettebb.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagy, erős csőrével feltépi a fák kérgét rovarokra és lárvákra vadászva, de megeszi a magokat, gyümölcsöket, nektárt, bogyókat és rügyeket is. Táplálékát többnyire a fákon keresi, de előfordul, hogy a földön lakmározik a lehullott gyümölcsökből.
Nagy, néha többezres csoportokban él. A belső, szárazabb területeken élő példányok nyáron a nedvesebb parti erdőségeket keresik fel, majd az ősz elmúltával visszarepülnek eredeti helyükre. Amíg a csapat táplálkozik, őrszemet állítanak, annak veszélyt jelző kiáltására igen gyorsan szárnyra kapnak. A fajt igen nehéz megközelíteni. Röpte lassú és testnagyságához képest elegáns.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Költése kifejezetten a csapadék függvénye, előfordul, hogy csak két-három évente kel ki egy vagy két fióka. A költési időszak igen változatos lehet, a keleti élőhelyeken március és augusztus, míg nyugaton július és január között van. Fák odvába készíti fészkét. A költőpár már hetekkel a tojásrakás előtt hozzáfog az odú kialakításához. Fészekalja 1–2 tojásból áll, melyen 29 napig kotlik a tojó. Közben a hím eteti. Kotlási idő 30 nap, a kirepülési idő még 3 hónap. Ha két fióka kel ki, a második nagyjából öt nappal követi az elsőt, a szülők többnyire a táplálék szűkössége miatt elhanyagolják, így elpusztul. A fiókát kirepülése után még nagyjából négy hónapig etetik szülei. A fiatal madár négyéves korára lesz ivarérett.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)
