Sárgacsőrű tokó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Állatkerti példány | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Tockus flavirostris (Rüppell, 1835) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű tokó témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű tokó témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű tokó témájú kategóriát.
|
A sárgacsőrű tokó (Tockus flavirostris) a madarak (Aves) osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Eduard Rüppell német zoológus és ornitológus írta le 1835-ben, a Buceros nembe Buceros flavirostris néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Afrika keleti részén, Dél-Szudán, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán, Tanzánia és Uganda területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, cserjések és szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 40 centiméter, testtömege 225–275 gramm.[5] A nagy tollak fekete-fehérek, a mellrész fehér, a szárny fekete alapon fehér pettyes. A szárny igen erős és izmos; a madár jó repülő. Csőre rikító sárga, lefelé ívelt, hátoldalán keskeny él található, amely valószínűleg a csőr erősítésére szolgál.
 |
 |
,_crop.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyakran egész életen át tartó párkapcsolatban vagy kis csoportokban él. Tápláléka rovarok, gyümölcsök és bogyótermések; kis kígyók és egyéb hüllők.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak az esős évszakra, amikor bőven van táplálék és esik az eső. Évente egyszer költ. A fészek egy fa odvában van. A hím és a tojó befalazza a fészeküreget iszap, sár és ürülék keverékével. Csak egy keskeny rés marad szabadon, a hím ezen keresztül adja be a táplálékot. A fészekaljban 2-6 fehér tojás található. A fiatal madarak 40-45 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. augusztus 24.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. augusztus 24.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. augusztus 24.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. augusztus 24.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. augusztus 24.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. augusztus 24.
- Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6.
{{cite book}}: Unknown parameter|extra=ignored (súgó) - magyar neve - Rüppell, 1835. * Neue Wirbelthiere zu der Fauna von Abyssinien gehörig, entdeckt und beschrieben von Dr. Eduard Rüppell. Vögel. p. 6 pl.2 fig.2
