Sárgabegyű virágjáró
| Sárgabegyű virágjáró | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Prionochilus maculatus (Temminck, 1836) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sárgabegyű virágjáró témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgabegyű virágjáró témájú kategóriát.
|
A sárgabegyű virágjáró (Prionochilus maculatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és ornitológus írta le 1836-ban, a Pardalotus nembe Pardalotus maculatus néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Prionochilus maculatus maculatus – (Temminck, 1836) Szumátra és Borneó területén él.
- Prionochilus maculatus natunensis – (Chasen, 1935)
- Prionochilus maculatus oblitus – (Mayr, 1938) Thaiföld és Malajzia területén él.
- Prionochilus maculatus septentrionalis – (Robinson & Kloss, 1921)[2] Mianmar és Thaiföld területén él.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Thaiföld területén honos. Kóborlásai során eljut Szingapúrba is.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 10 centiméter.[5] Feje olíva-zöld, szárnya sötétebb árnyalatú. Hasán olíva-zöld, fehér és egy sárga csík található. Csőre sötét színű. A fiatal madár tollazata sápadtabb és csőre rózsaszín.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főleg gyümölcsökkel, nektárral és pollennel táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szaporodási ideje áprilistól októberig tart. Fészekalja általában 2 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2022. augusztus 20.
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2022. augusztus 20.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2022. augusztus 20.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2022. augusztus 20.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2022. augusztus 20.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2022. augusztus 20.
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
