Sárga tüskésharcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárga tüskésharcsa
A Khanka tóból kifogott példány
A Khanka tóból kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Tüskés harcsafélék (Bagridae)
Richardson, 1846
Nem: Tachysurus
Faj: Sárga tüskésharcsa (Tachysurus fulvidraco)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga tüskésharcsa témájú kategóriát.

A sárga tüskésharcsa (Tachysurus fulvidraco) a sugarasúszójú halak közé sorolt valódi csontoshalak (Teleostei) csoportjában a harcsaalakúak (Siluriformes) rendbe sorolt tüskés harcsafélék (Bagridae) család Tachysurus nemének egyik faja. Tudományos nevének hozzávetőleges magyar jelentése: „gyorsfarkú sárgasárkány”.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Kelet-Ázsia édesvizeiben él Vietnámtól Laoszon, Kínán és Koreán át az Amur vízrendszeréig. Inváziós fajként a 2000-es években Európa több pontján is megtelepedett. A Duna németországi szakaszán nagyobb populációja alakult ki, ezért Bajorországban 2018-ban már nem tekintették ritkának. Az Ipolyban 2019-ben tűnt fel.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Mérete a törpeharcsáéhoz (Ameiurus nebulosus) hasonló. Bőre sárgás árnyalatú vagy élénk sárga-fekete foltos, a farka villás, mélyen bemetszett.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Álló- és folyóvizekben egyaránt előfordul.

Szaporodása[szerkesztés]

Európai megtelepedése arra utal, hogy a korábbi feltételezésektől eltérően nem csak a 16°C-nál melegebb vizekben szaporodóképes. Csoportosan lyukakat (ún. ívógödröket) ás a mederfenékbe, és azokba rakja ikráit, amelyeket kikelésükig a hím őriz (Urania).

Felhasználása[szerkesztés]

Élénk színei okán akváriumi díszhalként ismert. Az európai vizekben valószínűleg ilyen, szabadon engedett példányai telepedtek meg, így Magyarországon is, ahol 2019-ben az Ipolyból fogták ki az első példányokat.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]