Ugrás a tartalomhoz

Sárga borgyökér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárga borgyökér
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Borgyökér (Oenanthe)
Faj: O. crocata
Tudományos név
Oenanthe crocata
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárga borgyökér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga borgyökér témájú médiaállományokat és Sárga borgyökér témájú kategóriát.

A sárga borgyökér vagy sáfrányos mételykóró (latinul Oenanthe crocata) a zellerfélék (Apiaceae) családjában a borgyökér (Oenanthe) nemzetségbe tartozó növényfaj. Nyugat-Európában, illetve a Mediterráneum nyugati és középső részén őshonos, de jelen van a Kelet-Mediterráneumban is, valamint behurcolták Németországba, Argentínába és a Karib-térségbe.[1][2] Magyarországon nem él.[3]

Jellemzői

[szerkesztés]

Nedves, mocsaras területeken, gyakran vízpartok mentén fordul elő. Évelő, lágy szárú növény, tömör gyökeréhez raktározó gumók kapcsolódnak. Ernyővirágzatát fehér virágok alkotják. A termései külső része szivacsos szerkezetű, ennek köszönhetően képesek fenn maradni a víz felszínén, így a vízzel könnyen terjednek.

Felhasználása

[szerkesztés]

Mérgező növény

[szerkesztés]

A növény minden részében jelen van a oenantotoxin nevű, a poliénalkoholok közé tartozó, izombénulást okozó neurotoxin, legnagyobb koncentrációban a növény szárában és főleg a szénhidrátokban is gazdag gyökerében, és csak nagyon kis mennyiségben a termésekben. Gyökere a téli időszakban a legmérgezőbb, tavasszal pedig a toxin megjelenik a friss hajtásban is. Habár az állatok a kisebb toxinkoncentrációjú leveleket lelegelik, az olyan helyeken, ahol akkor még nem nagyon van más növény, a levelek elfogyasztása is okozhat mérgezést körükben. Az emberi és állati mérgezéseket azonban legtöbbször a növény gyökere okozza. Gyakori a mérgezés gyermekeknél, akik a növény gyökeréből kifolyó, pasztinákízű nedvet megkóstolják. (A növény megvágott tövéből sárga lé folyik ki, ami a levegőn állva idővel megsötétedik.) A növényt a történelem során gyilkossági célból is alkalmazták.[4][5][6]

A mérgezést elősegíti, hogy míg a mérgező növények íze többnyire keserű, vagy kellemetlen, addig a sáfrányos mételykóró édeskés ízű és aromájú.[7]

2009-ben az úgynevezett szardíniai vigyor (erőltetett vigyor, halálvigyor, halálmosoly; egyes szardíniai halottak gúnyos vigyorú arckifejezése) okozójaként nevezte meg a növényt a Giovanni Appendino kémikus, Mauro Ballero botanikus és további szerzők által írt publikáció.[8] Magát a vigyort több ókori írásban is megemlítik: feltehetően a Kr.e. 9-10. századból Szardínia szigetéről, a föníciaiak egyik telephelyéről kivégzések olyan áldozatai ismertek, akik a leírások szerint „mosolygó arccal” léptek át a túlvilágba. (A publikáció szerint a már magatehetetlen öregeknek és a valami miatt halálra ítélteknek adhattak méregpoharat kivégzésük előtt, akiket a méreg elfogyasztását követően agyonvertek, vagy ledobtak egy szikláról, a méreg hatásaként azonban arcukon a jellegzetes „mosollyal” haltak meg.) A Kr.e. 8. században íródott Odüsszeiában is olvasható a „szardániosz” kifejezés kaján vigyor értelemben (Odüsszeusz nézett így, amikor hazatért Ithakába). Szardínia szigetéről ismertek vigyorgó fejeket ábrázoló szobrok. A szardíniai vigyort kiváltó méreg mibenlétét azonban 2009-ig nem azonosították. Az orvosi szakirodalomban ismert volt a risus sardonicus latin elnevezés, ami az arcizmok görcsös összehúzódását jelenti, és az előrehaladott vérmérgezés vagy a sztrichnin okozta mérgezés tüneteként jelenik meg: felhúzott szemöldök, dülledt szemek és nyitott száj jellemzi, azaz hasonlít a szardíniai vigyorhoz. A sztrichnin azonban ismeretlen volt Európában a föníciaiak idejében. Aztán 1999-ben egy szardíniai szerzetes vagy pásztor – az egyes források eltérnek a foglalkozását illetően – öngyilkosságot követett el a szigeten, arcán a szardíniai vigyor volt látható, holtteste mellett pedig megtalálták a mérget, amit megivott halála előtt. A méreg elemzéséből megállapították, hogy az a Szardínián gyakori sárga borgyökér, avagy sáfrányos mételykóró főzete volt.[9][7][6][4]

Gyógyszer- és szépségipari alkalmazás

[szerkesztés]

Az oenantotoxin kis mennyiségben – a botoxhoz hasonlóan – az izmok időleges működésképtelenségét okozza, s ezzel elősegíti a ráncok eltűnését. Alkalmazására 2009-ben nagy reményekkel tekintettek.[9][7][6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Oenanthe crocata L. powo.science.kew.org (Plants of the World Online). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew (Hozzáférés: 2022. október 24.)
  2. GBIF Secretariat: Oenanthe crocata L. GBIF Backbone Taxonomy, gbif.org (Global Biodiversity Information Facility) (angolul) (2021) (Hozzáférés: 2022. október 24.) doi
  3. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 437. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  4. a b A gyilkos csomorika és a sárga borgyökér. In Elizabeth A. Dauncey – Sonny Larsson: Mérgező növények: A Föld legmérgezőbb növényeinek természetrajza. Fordította: Szerdahelyi Tibor, Nyuli Kinga, Kósa Anna. Szakmailag ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Scolar Kiadó. 2019. 76–77. o. ISBN 978-963-244-942-5  
  5. Sáfrány-mételykóró – Oenanthe crocata. In Marczal Gabriella: Mérgező növények, növényi mérgezések. Lektorálta/szakmailag ellenőrizte: Sátory Éva, Szabó László Gyula. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2008. 47. o. ISBN 978 963 9656 89 5  
  6. a b c Juhász Miklós: Mérgező növények, növényi mérgek. (magyarul) Amega, (2014. június) 18–22. o. Hozzáférés: 2022. október 23. (pdf)
  7. a b c Szekeres Júlia: Megvan a halálvigyor titka. nol.hu (Népszabadság Online) (magyarul) (2009. július 19.) (Hozzáférés: 2022. október 23.)
  8. Giovanni Appendino – Federica Pollastro – Luisella Verotta – Mauro Ballero – Adriana Romano – Paulina Wyrembek – Katarzyna Szczuraszek – Jerzy W. Mozrzymas – Orazio Taglialatela-Scafati: Polyacetylenes from Sardinian Oenanthe fistulosa: A Molecular Clue to risus sardonicus. (angolul) Journal of Natural Products, LXXII. évf. 5. sz. (2009. május 22.) 962–965. o. doi Hozzáférés: 2022. október 23.
  9. a b National Geographic News: Megfejtették az ókori halálmosoly titkát. mult-kor.hu (Múlt-kor történelmi portál) (magyarul) (2009. június 4.) (Hozzáférés: 2022. október 23.)